Zenében kifejezetten szereti a Hollywood Undeadet, Evanescencet, Metallicat, Depressziót, stb...
Remélem felkészültetek egy
féloldalnyi kellemetlen nyökögésre. Sok mindenről tudok írni…
Magamról nem.
Tizenhárom évvel ezelőtt születtem,
egy vidéki kisvárosban. Édesapám kovács volt, édesanyám pedig…
What? Bocsánat, kissé elkalandoztam.
Szóval igen, unalmas hétköznapjaimat
élem, csak tengek-lengek, elveszem mások elől az oxigént,
világuralmi terveket szövök, stb. Nagy unalmamban írogatok (na
nem mondod?...), rajzolok, gitározom. Na jó, szerintem lassan
mindenki elalszik a gép előtt :D Kicsit megpróbálom érdekesebbre
venni.
Tudni kell rólam, hogy régebben
szinte mindenki utált az osztályban. Nagyon elviselhetetlen
személyiség voltam. Nem kifejezetten rossz ember, csak az
álomvilágom és ők nem nagyon értették meg egymást. Aztán…
Kb. két éve megismerkedtem jobban azzal a varázslatos dologgal,
amit más csak internetnek nevez. Ott találkoztam emberekkel,
nézetekkel, kultúrákkal, abból is a jobbik fajtával. Szegény
kis Stella (aki igazából Eszter) először nagyon megzavarodott. De
az idő múlásával kialakult az a rocker, anime és youtube függő,
sorozatimádó „különcizé”, akit most tulajdoníthatok
magaménak. Oh, és akinek vannak barátai is x)
A Miszitől is sok segítséget kaptam,
mint írás, mint magánélet terén. (Nem akarjátok megtudni,
milyenek voltak a régi novelláim :P Mondjuk meh… A mostaniak sem
az igaziak >< De na, ezt még fejleszteni fogjuk.)
Remélem tetszett
ez a röpke valami rólam… Hahaha, most nagyon vicces voltam. Ha
lenne kérdésed, esetleg mondandód, akkor lejjebb megtalálod az
elérhetőségeket.
További szép bármilyen napszakot!
Elérhetőségek:
Email: falatkaeszti@gmail.com
Aks.fm: ask.fm/Eszti0228
Írásai
Alkotni
Kábultam ébredtem. Az aranyló tavaszi napsugár bekúszott a redőny apró lyukain, azzal pöttyös mintát festve a szembe levő falra. A kemény szófától rettentően fájt a nyakam és a derekam. Már megint itt győzött le a fáradság és hosszú karmaival a kínzó álmok mély bugyrába húzott…
Megpróbáltam feltápászkodni, de csak harmadik próbálkozásra sikerült. Kis nyújtózkodás után odaléptem az ablakhoz, hogy a szoba félhomályából kellemes, fényes helyet csináljak. Felhúztam a rolót és kinyitottam az ablakot. Hmm, már pár hónapja sajnos nem az az igéző hegyi táj fogad, mint régebben. A hatalmas betontömbök közelről sem olyan látványosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése