- Téma: Sötét | Szerző: Baiko | Beküldött írás (3,8 pont)
A csuklómat feszíti a kötélt,
amit rá csomózott az a sátáni dög. A hátam húsába egy rozsdás
kampót akasztott és annál fogva függesztett fel. A lábaimmal
kapálózok, de semmi értelme. A fegyvereim szanaszét dobálva
hevernek a földön. A hátam sajog, a lábaimat nem érzem, hisz már
jó egy órája lógok. Minden vérem oda tolult. Kínomban imákat
mormolok, de tudom, hogy fölösleges. Isten itt nem hall meg engem.
Tudtam, hogy a pokol iszonyatos hely, de ennyire?
Lelki szemem előtt még látom a csatateret: mi, Angyalok, a Démonok ellen. Ebben a hónapban ez volt a harmadik összecsapásunk. Az átkozott dögök mindenütt ott voltak. Vezér lévén, én álltam elöl. A kardom pengéje szikrákat vetett ahányszor csak hozzácsapódott egy másik fegyverhez. A szememben a hit lángja égett, és ugyanez a tűz táplálta legbelülről a többi társamat is. Nyerésre álltunk. A lábunk alatt ocsmány zöld színű vér alkotott összefüggő folyamot. Csak pár kitartó Démon maradt. Jobb oldalamon volt a legjobb barátom, Michael.
Lelki szemem előtt még látom a csatateret: mi, Angyalok, a Démonok ellen. Ebben a hónapban ez volt a harmadik összecsapásunk. Az átkozott dögök mindenütt ott voltak. Vezér lévén, én álltam elöl. A kardom pengéje szikrákat vetett ahányszor csak hozzácsapódott egy másik fegyverhez. A szememben a hit lángja égett, és ugyanez a tűz táplálta legbelülről a többi társamat is. Nyerésre álltunk. A lábunk alatt ocsmány zöld színű vér alkotott összefüggő folyamot. Csak pár kitartó Démon maradt. Jobb oldalamon volt a legjobb barátom, Michael.