A hegyek között egy völgy mélyén rejtőzik egy vár, a Bevehetetlen, és falai mögött élt a Mészáros. Legendák szólnak arról, hogy miként védte meg egymaga a várat, 2000 évvel ezelőtt.
Nos, hát kedves olvasóm, helyezd magad kényelembe, és elmesélem neked, miként indult útjára a Mészáros.
2000 évvel ezelőtt
A sötétség megállíthatatlanul terjedt a világon, és elérve ezt az országot az embereken eluralkodott a rémület, és a téboly. Sorra törtek ki a háborúk, és ezt az addig békés környéket is megtámadták. Hősünk frissen besorozott katonaként állt a várfalán. Izmos testén feszültek a páncélt tartó bőrszíjak, oldalán csillogott kétélű kardja, hátán tegez, benne számtalan nyílvessző, kezében pedig töltött nyílpuskát markolt. Hirtelen megszólaltak a harsonák, és ezt az ellenség rohama követte. Rusnya szörnyek rohantak a vár felé, elöl az élőholt vadállatok, mögöttük rég elhunyt, és visszatért hősi harcosok jöttek villogó kardokkal, őket pedig egy hatalmas sárkány követte, éjfekete pikkelyeivel, és hatalmas fekete hártyás szárnyaival félelmet ébresztett a Mészárosban, azonban ő rendületlenül állt a várfokán, és lövésre emelte számszeríját.
Célba vette az egyik élőholt katona nyakát, majd lőtt. A nyílvessző átsüvített a rohanó kutyák és egyéb állatok között, és a halott nyakcsigolyáját eltörve megölte a régen dicső vitézt. Katona társai is követték példáját, és nyílzápor zúdult a szörnyűséges rohamra. Ahogy a vadak elérték a falakat, elkezdtek felfelé futni rajtuk, ellentmondva a fizikának. Vitézünk előrántotta kardját, és ugyanazzal a lendülettel kettévágott egy farkast, ami akkor ért fel. Hirtelen halálsikolyok törték meg a fémek csattogását, a nyílvesszők susogását, és a harcosok üvöltését. A Mészáros a hang irányába fordította fejét, és látta, amint a hatalmas sárkány felégeti a lakónegyedet, és farkának egyetlen csapásával áttöri a vastag falakat. Dühétől vezérelve nekirontott a sárkánynak, azonban a nyílvesszők lepattogtak vastag pikkelyeiről, a sárkány csapott egyet szárnyaival, és egy szélörvénnyel bátor vitézünket a földhöz szögezte, azonban ő nem sokat tétovázott, megragadott egy hosszú kötelet, egyik végére egy háromágú kampót kötött a másikat pedig baljával szorította. Ahogy elrepült a fenevad előtte elhajította a vasmacskát, ami sikeresen rátekeredett a balhátsó lábára, így magával rántva a Mészárost. Elkezdte magát felhúzni a kötélen, majd miután felért a lábához a pikkelyeken felmászott a hátára. Nagyon lassan mászott a bestia nyaka felé, mert a tüskét háta nagyon éles volt. Eközben lent a várvédő férfiak az életükért harcoltak elkeseredetten, és rendületlenül. Kezdték visszaszorítani a támadó erőket, azonban a résen özönlöttek befelé a kannibál zombik, és sorra harapták meg a civil lakosokat. Hősünk elfehéredett arccal nézte az eseményeket fentről, majd haragtól fűtve nekifutott az éles pikkelyek tengerének, hogy elérje a fejet. Mikor már a nyaknál járt a sárkány megrázta fejét, és hősünk lebucskázott a nyakáról, esés közben a tüskék több helyen mély sebet ejtettek rajta, és a bal karja teljesen használhatatlanná vált. Erejének utolsó morzsáit összegyűjtve elhajította kardját, ami egyenesen a sárkány tátott száján át elérte az agyát. A fenevad hatalmas üvöltés és lángcsóva közepette alábukott, és a várkapu előtt a hidat leszakítva földet ért. A Mészáros is a földbe csapódott, és rögvest meghalt. Homályos látomásszerű képek villogtak szeme előtt, egy angyalról, az édesanyjáról, az ország lángba borult területeiről, ezután jött a sötétség, a mindent elnyelő feketeség. Az ifjú vitéz nem tudta, hogy mitévő legyen, így elindult a semmiben valamerre. Hosszú óráknak tűnő gyaloglás után egy hatalmas fekete torony előtt állt, a torony tetejéről harcok zaja hallatszott. Hősünk rohanvást indult neki a kígyózó lépcsősoroknak. Mikor felért a tetejére hatalmas fény vakította el és mikor elült a fény ő újra a várban volt, a véráztatta földön heverve, körülötte halmokban a lakosok tetemei hevertek. Mikor jobban körbenézett észrevette, hogy a támadó élőholt katonák örömünnepet tartanak. Az ifjú nem értette, mi történt, azonban ahogy föltápászkodott, a bal vállába éles fájdalom nyilallt. Ahogy odanézett egy agyart látott, ami átszúrta vállának izmait. Nehézkesen kihúzta a hatalmas szemfogat, majd egy pörölyt fölkapva a figyelmetlen szörnyek közé vetette magát. Ugrás közben az egyik fejét betörte, majd egy pördüléssel három koponyáját zúzta szilánkosra. A többi harcos felbőszülve rontottak rá, azonban a vitézünk egy ugrással ráugrott az egyik fejére, onnan pedig a várfalára. Fölkapott egy pajzsot és a pörölyt a dühöngő förmedvények közé vágta, és így újabb négy feje loccsant szét. Az ifjú elfutott a legközelebbi lépcsőhöz, ott a pajzsot a lépcsőszélére helyezve rá ált, majd egy tüskés karvértet csatolt baljára, és várt. Várta, hogy a szörnyek elinduljanak a lépcsőn felfelé. Nem kellett sokat várnia, mert azok rögvest nekiiramodta, azonban ekkor ő elrúgta magát, és szélsebesen lesiklott a pajzson, letarolva maga előtt minden élőt és holtat. Ahogy leért a pajzsot felkapta, és fordulatból a lőszerraktár felé hajította, ahol néhány harcos pakolászta a lőporos hordót. A pajzs sebesen forogva lefejezett hetet, majd becsapódott az egyik hordóba, és az egész helyiség a levegőbe repült, megsemmisítve minden, ami a közelében volt. Átfutott az egykor szép és tiszta téren, és a vár hatalmas ajtóin keresztül fel a legmagasabb toronyba. Onnan körbenézett, hogy vannak-e még megszállók a várromjai között. Az istállóban még látott egy csapatot, amint a lovakat levágják, és megeszik. A Mészáros felkapott egy fáklyát, és az épület szalmafedelére dobta, ami rögtön lángra kapott. Várt még egy kicsit, majd nekifutásból ráugrott a lángoló tetőre, ami beszakadt a súlya alatt, és a gerendákkal együtt a földre esett. Az Élőholt vitézek rátámadtak, és sok helyen sebesülést okoztak neki, azonban őt ez hidegen hagyta. Feldobott egy hosszú lángoló gerendát, majd páros lábbal belerúgva az ellenségeit lefejezte a lángoló lövedék. Mikor kisétált a forróságból észrevette, hogy a bőre csúnyán megégett, a bal karján a hatalmas seb, amit a szemfog ütött, és a lábán is sok volt a vágás, de ő ezeket nem is érezte.
Már két napja volt, hogy a várat ostromolták, és hogy ő lemészárolta a támadókat. Azonban még mindig nem értette, hogy mi történt és ezen rágódva szemügyre vette a sárkány tetemét. Hirtelen észrevette, hogy az egyik szemfoga kitört. Beillesztette azt a fogat, amit kihúzott a vállából és beleillett. Mikor újra kivette a fogat, az felizzott a kezében, és a sárkány testéből koromfekete füst szállt fel, mikor eloszlott a szörnyeteg helyén egy angyal feküdt, kezében egy papírt szorongatva.
Hősünk óvatosan kifejtette az ujjak szorításából, és elolvasta.
„Köszönöm, hogy megváltottál a gonosz átkától, cserébe fogadd el az örökéletet, és használd erődet a jó védelmezésére, és sose hagyd, hogy a sötétség eluralkodjon elméd fölött”
Hát így történt, hogy egy bátor és találékony ifjúból a fény könyörtelen harcosa lett, és így indult útára a tisztító tűzként terjedő legenda is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése