Ferc - Társadalmi kirakós

• Szerző: Ferc | Téma: Gondolatok

Sokat gondolkodok azon, hogy miért lesz valakiből tömeggyártott. Hisz a klónoknak nincsen egyéniségük, csak egy sablont követnek.

Az első ok az lehet, hogy a környezetében mindenki tömeg, és ő kilóg a sorból, de lehet az is, hogy nem hagyták hogy egyéniség maradjon, és megszólták érte... Bár ez a kettő majdnem ugyan az, és ide vehető az ha sok lelki seb miatt feladjuk önmagunkat. A legnehezebb, hogy a negatív behatások ellenére is a saját egyéniségünk, személyiségünk maradjunk.

A túl sok negatív behatás két eredményhez vezethet: beolvadnak a tömegbe az emberek, megmaradnak a saját stílusuknál, világuknál, de egyre inkább depresszív hangulatba kerülnek.

Ferc - Válj harcossá

• Szerző: Ferc | Téma: Elmélkedés

Sokan éreztétek már, hogy nem tudtok tovább haladni, hogy elbuktatok, és a földön maradtok, igaz? Ez mindenkivel így van, mindenki volt már padlón, én is elég sokszor kerülök oda. Sajnos vannak olyan esetek mikor azt hisszük, hogy nincs kiút a gödörből, és meggondolatlanságot teszünk, gondolok itt a vagdosásra és társaira, a legnagyobb őrültség, ha valaki elkeseredik és lekapcsolja az egészet. Nem szabad! Hiába mély az a gödör, de van teteje, ahol besüt a napfény. Az a fény pedig arra vár, hogy kimássz abból a koszos veremből és beragyoghassa az életedet. Nem azt mondom, hogy ahogy lecsúszol, már mássz is felfelé, elidőzhetsz egy kicsit odalent, hátha találsz valami számodra fontosat, vagy átértékelsz valamit, de nem szabad lent ragadni. Küzdelem az egész élet, és nekünk erősekké kell válnunk, azután még erősebbekké, és végül már minden nehézségen felül tudunk majd kerekedni.

Ferc – Elhaló zsivaj

• Téma: Vers | Szerző: Ferc

Üvölt a világ

Engem a méreg rág
Nyomaszt a ricsaj
Undorító ez a faj.

Ordít, kiabál, zajong
S kicsinyes emberekért rajong.
Próbálok nem hallani,
A környezetet kihagyni.

Elsötétül a világ
Szemem előtt egy vörös virág
Kezem a virág, s vérem vörös
Magyarázat részemről fölös.

A Mészáros Legendája

• Kategória: Akció / Fantasy | Szerző: Ferc

A hegyek között egy völgy mélyén rejtőzik egy vár, a Bevehetetlen, és falai mögött élt a Mészáros. Legendák szólnak arról, hogy miként védte meg egymaga a várat, 2000 évvel ezelőtt.

Nos, hát kedves olvasóm, helyezd magad kényelembe, és elmesélem neked, miként indult útjára a Mészáros.

2000 évvel ezelőtt

A sötétség megállíthatatlanul terjedt a világon, és elérve ezt az országot az embereken eluralkodott a rémület, és a téboly. Sorra törtek ki a háborúk, és ezt az addig békés környéket is megtámadták. Hősünk frissen besorozott katonaként állt a várfalán. Izmos testén feszültek a páncélt tartó bőrszíjak, oldalán csillogott kétélű kardja, hátán tegez, benne számtalan nyílvessző, kezében pedig töltött nyílpuskát markolt. Hirtelen megszólaltak a harsonák, és ezt az ellenség rohama követte. Rusnya szörnyek rohantak a vár felé, elöl az élőholt vadállatok, mögöttük rég elhunyt, és visszatért hősi harcosok jöttek villogó kardokkal, őket pedig egy hatalmas sárkány követte, éjfekete pikkelyeivel, és hatalmas fekete hártyás szárnyaival félelmet ébresztett a Mészárosban, azonban ő rendületlenül állt a várfokán, és lövésre emelte számszeríját.

Pikkely és Vér - 3. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc 

>>Előző rész<<

Grhuwhor megdöbbent arccal ült, majd hosszas csöndet megtörve kérdezte. –Ezek szerint te vagy Ferc?
A fiú felállt, és a padlót bámulva a kijárat felé indult, majd a kinyitott ajtóban megállt. –Igen én vagyok Ferc!- Kiáltotta, majd elrohant.
Feras, vagyis immár Ferc Elrohant a tömeg mellett, és a város magasabb pontja felé sietett. Mikor a középső szintek egyikén járt megállt egy vörös-fénybe borult épület előtt. Óvatosan belépett a nyitott tölgyfa ajtón, és lekuporodott az egyik sarokba. –Ez a hely megteszi.- Motyogta, majd elmerült az éber álmok viharában.
Mikor felébredt egy lány bámulta, aki vele szemben kuporgott. Ferc próbálta kerülni a lány vörös szemeinek égető tekintetét, de mindhiába.
-Te is ragadozó vagy?- Kérdezte a lány, oldalra döntve fejét.
-Hogy mi?- Kérdezett vissza Ferc értetlenül.
A lány felugrott és egy pad háttámlájára lépett, majd megigazította hollófekete egyenes haját.
-Azt kérdeztem, hogy te is ragadozó vagy-e, mint azokon a képeken az a fiú?- Kérdezte a lány, és rámutatott a falon lévő képekre.

Pikkely és Vér - 2. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc

>>Előző rész<<

Feras gondolkozás nélkül kirontott rejtekéből, majd egy villámgyors ütéssel oldalba könyökölte a medvét, ami a földre rogyott, de rögtön felállt, és rárontott a farkasfiúra. Ő mozdulatlanul várt, majd mielőtt elérte volna az állat tenyérrel a földbe döngölte annak a fejét. Amely nem mozdult többé. Mikor megfordult, hogy megnézze jól van-e a lány, az rászegezte méretes kardját, remegő karjai épp hogy elbírták a súlyos fegyvert.

Feras megvakarta az állát. –Elnézést a külsőm miatt.

A lány leengedte fegyverét, majd térdre rogyott.

-Hé! Hé! Jól vagy?- Kérdezte ijedten a lánytól, miközben közelebb lépett.

-Igen csak kimerültem kissé.- Válaszolta csengő hangon a lány.

Feras a kard felé nyúlt, miközben a lány arcát fürkészte. –Megnézhetem?

A lány átadta fegyverét, majd egy kulacsból ivott pár kortyot. Az ifjú végigmérte a pengét, annak egyenetlenségeit, párszor megsuhogtatta feje fölött, majd lesújtott a levegőre. Ahogy a kard a földbe csapódott a léghullám egy három méteres sávban szétfújta a havat.

-Nem csoda, hogy lepattant a medve fejéről, ormótlanul nagy egy ilyen vékony lányhoz.- Mosolyogta majd, letette a lány mellé.

A leány felhúzta térdeit, majd ráhajtotta a fejét. –Tudom, de erősnek kell lennem! Apám ezt kérte tőlem halála előtt, mint egyetlen gyermekétől.- Mondta halkan.

-És ezt úgy értette, hogy egy túlméretezett hentesbárddal hadonássz?-

-Honnan tudhatnád te? Egyáltalán ki, vagyis inkább mi vagy te?- Fakadt ki a lány.

Ferast hirtelen megrohanta pár emlékkép. –Igazad van, nem tudhatom, hogy mire gondolt az apád.- Leült a lány mellé. –De azt tudom, hogy egyetlen szülő sem akarja bajba sodorni gyermekét… Azt meg hogy ki vagyok, még én sem tudom.

Parahunt

„Üdvözöljük a Parahuntnál.” Állt egy nagy táblán az új munkahelyem bejárata felett. Nemrég helyeztek át, ide a katonaságtól, bár nem értem mit keresek egy ilyen nagy irodaépületben, bár a neve érdekesnek hangzott. –Parahunt mi? Érdekes név.- Mondtam magamban mosolyogva, majd beléptem az épületbe. a Recepciós egy csinos hollófekete hajú nő volt, piros egyenruhában, aminek a vállain furcsa jelek voltak.

-Jónapot a katonaságtól küldtek, azt írták mától itt fogok dolgozni.- Mondtam bizonytalanul.

-Oh igen,igen már vártunk magára. Kérem, ezt vegye fel, ez lesz az ön egyenruhája, ezt mindig hordja munka közben.- Mondta hadarva, és kezembe nyomott egy az övéhez hasonló ruhát.

Pár perc múlva átöltözve visszatértem, majd a recepciós felküldött az igazgatóhoz, a 13. emeletre. Felérve egyetlen ajtó volt a lifttel szemben. Beléptem rajta, és egy egyszerű irodában. Az íróasztal mögött egy hosszú ősz hajú férfi állt, ugyan olyan ruhában, mint ami rajtam is volt.

-Üdvözöllek Carmer.- Mondta mosolyogva.

-Üdvözlöm uram.- Feleltem illedelmesen.

-Tudja, hogy mi ennek a cégnek a feladata?-

-Nem uram.- Vágtam rá a választ.

-Nos gondolom azért sejtése van már a cég nevéből? Ha nem akkor elmondom.- Egy pillanatra abba hagyta a beszédet, és leült a székébe. –Nos, a Parahunt nevet Para és Hunt ként kell nézni külön-külön. Mi foglalkozunk a paranormális jelenségekkel, a furcsa zajoktól kezdve az elátkozott házakon át egészen az ördögig.

Ereimben megfagyott a vér, lábaim a földbe gyökereztek a szavak hallatán. Majd végül ingerülten fakadtam ki. –És miért kellek én maguknak? A katonaság nem figyel eléggé!? Én félek az ilyen dolgoktól!-

-Igen tudjuk jól, hogy fél! Mind féltünk, és félünk is, de ez késztet minket a szellemek legyőzésére!- Ordította az asztalára csapva. –Ami meg azt illeti, nem is biztos, hogy kell nekünk. Ezt majd a beavatás során eldöntjük.- Mondta lecsillapodva.

-Beavatás? Miféle beavatás?- Néztem rá értetlenül.

-Oh igazán semmiség, csak egy éjszakát kell eltölteni egy kísértet kórházban.- Nevette. –Most pedig mennyen és igyon valami a büfében, este legyen a recepción és majd elvisszük a kórházhoz.

Pikkely és Vér - 1. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc

Csípős hideg szél süvített a völgyben. Egy fenyvescsoport alatt egy törpe táborozott, arcát pirosra csípte a fagyos hideg. Fején béléses sapkát, kezén vastag kesztyűt viselt. Ruhája is béléses szőrmékből állt, amelyek a földig értek elrejtve lábát.
A tábortűz csendesen ropogott, és a lángok kecses táncot lejtettek közben.
Egy közeli hóbuckánál egy hatalmas barnamedve ásott valamit, majd felbődült és kíváncsian szaglászta azt amit talált. A törpe felállt zömök testével, és gyors léptekkel, kíváncsi arccal odasétált a medve mellé.

-Mit találtál Breandy?- kérdezte, majd belenézett az ásott üregbe. Hirtelen elkezdte kaparni a havat. 

-Segíts barátom!- kiáltott Breandynek, aki nekilátott hatalmas mancsaival ásni.

A tűz szülötte

• Kategória: Sci-fi | Szerző: Ferc

Üdvözlünk a 3209. évben. Az emberiség véghezvitte a legnagyobb álmaik egyikét, a világbékét. Nincsenek háborúk, járványok, és nincsen rasszizmus sem. Mindenki boldog, és elégedett, azonban ez a világ túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ezt a Wolper kolónián élő Virtlana is érzi. Hívogatóan lila szemeivel mindig a fenntartókat figyelte, azonban az utóbbi időben őt is figyelni kezdték. A lány nem törődött vele, hisz a szemein kívül nem tért el a többi lakostól. Vörös egyenesre vasalt haja a hátáig ért. Középmagas, vékony testalkatú lány volt. Általában fekete farmert, és szűkszabású rózsaszín felsőt viselt.
Az egyik szokványosnak induló nap folyamán olyan dolgok történtek Virtlanával, amiket senki nem értett. Testnevelésóra volt és a kötéllétrát kellett megmászniuk. Virtlana az egyik lépésnél megcsúszott és leesett, azonban amikor feleszmélt, hogy zuhan, a szemei hirtelen felvillantak, és alatta a föld egy puha homokgödörré változott, és ő sértetlenül megúszta.