Ferc – Elhaló zsivaj

• Téma: Vers | Szerző: Ferc

Üvölt a világ

Engem a méreg rág
Nyomaszt a ricsaj
Undorító ez a faj.

Ordít, kiabál, zajong
S kicsinyes emberekért rajong.
Próbálok nem hallani,
A környezetet kihagyni.

Elsötétül a világ
Szemem előtt egy vörös virág
Kezem a virág, s vérem vörös
Magyarázat részemről fölös.

Reasy Brown – Vörös

• Téma: Sötét | Szerző: Reasy

A szín, mely folyton csak követ, életünk minden egyes sikátorában. Bennünk van, ott folyik az ereinkben, felépít minket, éltet. Alkot, díszít, készít és kecsesít. Szemünk is rá fókuszál először – mindig egy lépéssel előttünk jár. Tudja, mit kell tennie, magabiztosan cselekszik, hisz ő a játékmester.

A játékmester, aki nem ismeri a szabályokat. Talán helytelenül lettek megfogalmazva – néha az én soraimmal is ez történik, legyen szó akár az írásról, akár pedig a sorsnak csúfolt magasztos színjátékról. Vagy talán csak a játékos értette félre az egészet? Ó, hisz milyen nevetséges, mégis, hogy versengett egyáltalán a vörös bábu ellen? Olyan önző... Mindig nyer.

Talán jobb lesz, ha a játékos elmegy egy kicsit pihenni. Tétlenül gondolkozik, mit tegyen: heveredjen le a bársonykanapéra, vagy mozduljon ki egy kis sétára?

Inkább útnak indul a sötét éjszakába és szív egy kis friss levegőt. Odakint hideg van, jobb lesz, ha felveszi vörös színben pompázó, szőrmével bélelt kabátját. Kellemes melegséggel tölti fel rideg testét.

Sétálgat, elüti az időt. Sokáig járkál a város peremén: megszomjazik. Erre azonban csak akkor eszmél rá, amikor egy bolt neonvörös színben villogó hirdetőtáblája irritálni kezdi szemét. Felháborító... Hogy engedhetnek meg maguknak ekkora, és ilyen zavaró figyelemfelkeltést?

Nem baj, még ha a hirdetésük zavaró is, biztos lesz bent valami ital. Megkísérel átsétálni az úton. Szörnyen villog az a felirat... Csaknem elvakítja.

Balról közeledik egy autó. Hogy lehet, hogy ezt nem vette észre? Mindegy is, még messze van, átér előtte. A tócsát – amibe az imént lépett bele – azonban nem veszi észre időben. Mégis milyen folyadék csúszhat így?

Nem mozdul, nem csinál semmit, csak kétségbeesetten fekszik a hideg és nedves aszfalton, felette pedig elzúg a motor, majd végjátékként a fék is csikorog egy éleset.

A Gombszemű Játékmackó

• Kategória: Dráma | Szerző: Rae Keels

Egy pici lányka szakadt ruhában állt a játékbolt kirakata előtt, és csodálva nézte a színes játékokat. Volt ott villanyvasút, hajas baba, terepasztal s építőkocka. Könyvek is akadtak bőven és a kirakat közepén, egy jó kedélyű mikulás integetett, miközben kellemes karácsonyi dalokat ontott magából. Ámulatba ejtve ezzel a bámészkodókat. De a kislányt nem érdekelték a szebbnél szebb játékok se a daloló mikulás. Egy valamit nézett…

A kirakat egy eldugott sarkában egy játék medve nézett búsan gomb szemeivel. A kislány már négy éve, karácsony napján, ellátogatott a játékbolthoz és megnézte vajon meg van e a mackó.
A kicsi lány az orrát az üvegnek nyomva, vágyakozó tekintettel figyelte a kitömött játék medvét. Jól tudta, hogy nem lehet az övé, de jó érzés töltötte el, amikor azokba a gombszemekbe nézett. A szempár, akár egy élőé. Érzelmek bújtak meg bennük. Szomorúan tekintettek a világra, mint akik azt mondták volna: nincs nekem senkim. Egyedül vagyok e világon.
Akár a kislány, ki árva volt. Úgy vélte, hogy az idő múlásával a játék mackó, egyre szomorúbb, egyre magányosabb, akár csak ő.
Pont olyan helyzetben volt, mint ő…
Az emberek sietve mentek el mellette észre sem véve a didergő kis leánykát. Ha épp rátévedt tekintetük, egy – egy fontot a kezébe nyomva tovább mentek… Nem foglalkozva, hogy talán ez az utolsó napja, mielőtt megfagyna. Senki nem törődött vele, akár csak a kirakatban lévő gombszemű mackóval.

Egy örökké kísértő emlék

• Kategória: Dráma/Érzelmes | Szerző: Nana 

Vajon igaz, hogy szeretteink az emlékeinkben örökké élnek? Hiszen, egyszer mindent elfelejtünk. Nyomot kell hagynunk magunk után, mely megőrzi néhai valónkat. Mert ha az emlékünk is végleg oda vész, mi is.
Éreztem, ahogy darabokra törnek csontjaim. Az égető érzés borzalmas volt. Mintha a testemben belül egy tábortűz égett volna. Szörnyen fájt. Sikítani akartam, de csak a vér buggyant ki a számon. Mindig úgy képzeltem, hogy majd a betegség gyűr maga alá. S most itt vagyok Párizsban, s egy autó vet véget életemnek. De legalább találkozhatok vele… S hogy mit is keresek egy autó kerekei alatt? Talán kezdhetnénk a legelején.

Rákos beteg voltam. Az orvos szerint, hiába erős a szervezetem, egy hónapon belül örökre távozok eme borzalmas világról. Mindig furcsa gyerek voltam, folyton betegeskedtem, fiús ruhákban jártam, ám arcom gyönyörűbb volt összes osztálytársaménál. Nem igazán voltak barátaim. Ha esetleg valaki szóba állt velem, az is fiú volt.

KX10

• Kategória: Sci-fi | Szerző: Sasi

- Nem, elegem van, oldd meg egyedül!
- De KX9, nélküled ronccsá zúznak!
Becsaptam az ajtót magam mögött. A testvérem, KX10 valahogy nem sikerült olyanra, amilyenre a mester akarta. A memóriájába több fért, de gyáva lett. Ráadásul az önállósága is nőtt… De még így is, ő lett az új kedvenc. Én, aki annyi veszélytől óvtam meg ezt az átkozott bolygót… szolgává lettem. Áramköreimen számtalanszor végigsuhant a lázadás gondolata… de végül semmivé lett. Képtelen lennék az én szeretett feltalálóm ellen fordulni. KX10 pedig mégis csak a testvérem…