A Gombszemű Játékmackó

• Kategória: Dráma | Szerző: Rae Keels

Egy pici lányka szakadt ruhában állt a játékbolt kirakata előtt, és csodálva nézte a színes játékokat. Volt ott villanyvasút, hajas baba, terepasztal s építőkocka. Könyvek is akadtak bőven és a kirakat közepén, egy jó kedélyű mikulás integetett, miközben kellemes karácsonyi dalokat ontott magából. Ámulatba ejtve ezzel a bámészkodókat. De a kislányt nem érdekelték a szebbnél szebb játékok se a daloló mikulás. Egy valamit nézett…

A kirakat egy eldugott sarkában egy játék medve nézett búsan gomb szemeivel. A kislány már négy éve, karácsony napján, ellátogatott a játékbolthoz és megnézte vajon meg van e a mackó.
A kicsi lány az orrát az üvegnek nyomva, vágyakozó tekintettel figyelte a kitömött játék medvét. Jól tudta, hogy nem lehet az övé, de jó érzés töltötte el, amikor azokba a gombszemekbe nézett. A szempár, akár egy élőé. Érzelmek bújtak meg bennük. Szomorúan tekintettek a világra, mint akik azt mondták volna: nincs nekem senkim. Egyedül vagyok e világon.
Akár a kislány, ki árva volt. Úgy vélte, hogy az idő múlásával a játék mackó, egyre szomorúbb, egyre magányosabb, akár csak ő.
Pont olyan helyzetben volt, mint ő…
Az emberek sietve mentek el mellette észre sem véve a didergő kis leánykát. Ha épp rátévedt tekintetük, egy – egy fontot a kezébe nyomva tovább mentek… Nem foglalkozva, hogy talán ez az utolsó napja, mielőtt megfagyna. Senki nem törődött vele, akár csak a kirakatban lévő gombszemű mackóval.

A bolt eladója egy idős ember, kinek mindene a kis játékbolt volt. Minden évben újabb, modernebb játékokat rakott ki, de a játék medvét mindig ott hagyta. A kis lány szíve mindig nagyot dobbant, mikor láthatta kedves kis barátját, ki számára elérhetetlen volt, de még is a legnagyobb örömöt jelentette neki.

Beesteledett. Az esti karácsonyi fények kigyúltak, gyönyörű pompába öltöztetve a városkát. A lányka vacogva húzta összébb lyukas kabátkáját és egyre sóvárogva nézte az árva, gombszemű játék mackót. A gombszemekbe nézve elmosolyodott és olyankor úgy látta, a medve is vele mosolyog.
A boltos az ablakon keresztül figyelte a kislányt. Megesett rajta a szíve. Nem vihette haza magához, mert beteg feleségét ápolta és minden pénzük a gyógyszerekre kellett. Emellett csoda volt, hogy minden nap volt kenyér az asztalon. Kettőjüknek épp hogy akadt pár falat, hármójuknak már nem lett volna. Így ételt sem adhatott e szegény lánykának… Gondolkodóba esett. Mit adhatna eme piciny teremtésnek karácsonyra, hogy ne legyen ilyen szomorú a tekintete… Majd rádöbbent, hogy a kislány nem az új játékokat nézegeti, nem vágyi ő nagydologra, hanem a mackót figyeli. Könnyes szemmel elmosolyodott, mert a gombszemű mackó neki is sokat jelentett. Felesége varrta rég, mikor még az egészsége őt szolgálta. Lassan a kirakathoz lépett, kivette mackót. Magához ölelte a puha kis testet, s még érezte a borsmenta illatát…
Kilépett az utcára és a kislány felé nyújtotta a macit. A lányka könnyes szemmel zárta karjaiba a rég áhított játék mackót.
A boltos mosolyogva nézte egy ideig, majd bezárta boltját és útnak indult haza. A kislány hálásan nézte, amint az öreg eltűnik a harmadik utca sarkán. Gyorsan belenyúlt zsebecskéjébe, és kivette azt a pár fontot, amit kapott a hónapok során. Óvatosan becsúsztatta a bolt ajtaja alatt és ennyit mondott:
- Köszönöm!

A hó ismét elkezdett szállingózni. A szállingózás hamar zord viharrá nőtte ki magát. A kislány dideregve ölelte magához a gombszemű játék medvét és bekuporgott egy eresz alá. Talált maga előtt egy fenyőágat. Beleszúrta a földbe, karácsonyfát állítva magának. Halkan énekelni kezdett karácsonyi dalokat és boldogan nézte gombszemű mackóját. És végre, amire már oly rág várt, a gombszemek immáron a szeretetet, örömöt és hálát ontottak magukból.

Másnap a nap halvány sugarai egy hóba fagyott apró testre tévedtek. A kislány volt, ahogy összekuporodva a gombszemű játék mackót mosollyal az arcán karjaiban szorította.
Karácsony első napján a boltos felesége gyógyulva kelt ki az ágyból és ugyanolyan szétáradó boldog mosollyal zárta karjaiba könnyektől küszködő szeretett férjét, ahogy az árva kislány ölelte magához utoljára, s még is örökre a gombszemű mackót.

Karácsonykor a városkában élő embereket megérintette a szeretet melege.


Minden karácsony első napján a városlakók látni vélik a gombszemű játék mackót, ahogy egy könnycsepp csordul ki gombszemeiből, s ahová a könny lehull, ott nem marad meg a hó, az ereszről nem lógnak jégcsapok… Melegség van azon a helyen, ahol az árva kislány fagyott meg.