Nana - Iskolakezdés

• Szerző: Nana | Téma: Gondolatok

Az időjárás is siratja a mai napunkat. Dörgés ébreszt hajnalban, az órára nézve elkeserít a tény, hogy másfél órám maradt az ébresztőig, de fejemre húzom a takarót és addig is szundikálok. A hangos csipogás megszüntetése után nyúzott fejjel bújok ki a meleg kuckóból, ennél csak a kényelmetlen ünneplő magamra erőszakolása kellemetlenebb, főképp a tudattal, hogy ma is rajtam fog a legborzasztóbban állni. A buszon nyomorgó tömeg a felhordott sárban, és vízben tocsog, a járókelők óriás pocsolyák között szlalomoznak, én pedig „unott arccal valahová lépdelek”. Az iskolaépülethez érve feltűnésmentesen igazgatom tincseim, aztán feladom a harcot, így-is úgy-is kényelmetlenül érzem magam. Késve vonszolom fel magam a másodikra, szerencsémre útközben osztálytársba botlok, így nem egyedül esek be a terembe, ahol az osztályfőnök már teljes átéléssel mesél az idei tanévről. Egy két mosolyt elcsípek a tanárnő rosszalló tekintete mellé, majd levágom magam egy üres padra… még mindig piszok kényelmetlenek a székek. Semmi sem változott, és mégis minden.

Versek #2

• Téma: Vers | Szerző: Nana

Vers #1

Ki ez?
Ki tükörből tekint vissza rám.
Fakó szempár,
Hát őt sem ismerem már.
Arca sápadt,
Ajka halvány vonalait 
keresem. 
Törékeny lett,
Egykori mosolyát soese 
feledem.

Harry Potter és Homérosz

Íliász, Odüsszeia és a Harry Potter – avagy egy nem mindennapi irodalom dolgozat Nana tollából. 

A bemutatásra kerülő művek, az Íliász, az Odüsszeia, J.K Rowling - Harry Potter sorozata, és egy magyar írónő, Spirit Bliss - Démoni érintés trilógiájának első része, A múlt árnyai c. könyv. 

Az írás egyaránt szórakoztató, valamint segítséget is nyújthat azoknak a diákoknak akik ilyesmit tanulnak. Nos, akkor szépen sorban:

Az Íliász főszereplője Akhilleusz, aki alapjában véve, egy félisten, ráadásképp pedig, legyőzhetetlenségéről is (próbáltak) gondoskodni, mikor is, édesanyja, bokájánál fogva a Sztüx vizébe mártotta, ám, a sarka, ahol édesanyja fogta, sebezhető maradt, - ez okozza későbbi halálát is - innen ered az Achilles ín kifejezés is. Származásából kifolyólag Akhilleusz egy nagyon erős és jó harcos, de szomjazik a hírnévre, és ez is hozzájárul korai halálához.

Egy esti metrókocsi

• Téma: Érzelmes | Szerző: Nana

Bal zsebemből nagy nehezen előcibáltam a piros irattokom, és felmutattam a bérletem az ellenőrnek. Nem álltam meg, csak lassítottam tempómon. Mikor szemem sarkából láttam, hogy biccent, az irattartót visszatuszkoltam a zsebbe, és lerongyoltam a lépcsőn. A peron végébe sétáltam, és az órára lestem. Azt jelezte, másfél perc múlva beérkezik a metró. Kicsit kihajoltam a vágány felé, és távolról már láttam is a lámpák fényét. Nem figyeltem, kik várnak velem a metróra, mivel feltételeztem, hogy ilyen időben nem a legbarátibb társaság. Inkább a fülemben dübörgő ricsajra, akarom mondani, zenére koncentráltam, és elmerültem benne, amíg csigalassúsággal döcögött be a szerelvény. Abban a pillanatban, hogy kicsapódtak az ajtók, felléptem a legutolsó kocsiba, és közvetlen az ajtó melletti ülésre vágódtam.

Az éjszaka titka

• Kategória: Horror | Szerző: Nana

A padló nyikorgása egyre elviselhetetlenebbé vált. Minden lépésemmel újabb s újabb porfelhőket kreáltam.  A folyosó végén megpillantottam egy ajtót, hol egy csöppnyi résen fény szűrődött ki. Mikor körülbelül egy-egy és fél méterre lehettem a roskadozó fatákolmánytól, az kivágódott. Először az ajtóval szemben lévő ablakot vettem észre. A telihold fénye égette a sötéthez hozzászokott szemeim. Bármennyire is ki akartam jutni a házból, megpillantottam az ablak alatt álló öreg asztalkát, melyen egy dobozka állt. Egy szem por nem volt a dobozon, mintha csak most törölgették volna le. Óvatosan felnyitottam cirádás tetejét. Amint megpillantottam tartalmát, sikítani szerettem volna. A dobozban egy csuklónál levágott, ökölbe szorított kéz volt. Mielőtt sikolyra táthattam volna számat, az ujjak szétnyíltak, hatalmasat csuklottam ijedtemben. A holdfény megcsillant az arany kulcson, amit eddig a tenyér rejtett. Visszatartott lélegzettel, s remegő ujjakkal, ám kíváncsian nyúltam az aprócska tárgy felé. Az eddig visszafojtott sikoltás, szinte már fájdalommal tört fel torkomból, mikor a kéz csuklómra fonta csontos ujjait. Hamar felocsúdtam a kábulatból, s másik kezemmel, lefeszengettem a „bilincsemet”. Hátrahőköltem, kezeimet a kulccsal együtt mellkasomra szorítottam.

Álomvilág

• Szerző: Nana

A hó hatalmas pelyhekben szálingózott alá az égből, a vonat kerekei csikorogtak a megfagyott sínen, ám a rideg időnek ellenállva, sebesen haladt előre. A jeges szél, mely a gyorsaság következtében még hidegebbnek hatott, már vörösre csípte arcomat, de nem érdekelt, a látványért megérte megfagyni. Egyedül utaztam, így gondoltam egyet, ruháim alól kihalásztam, a láncon csüngő, kopott aranykorongot, s felnyitottam. Éjfél volt. Évek óta, minden lehetőséget megragadtam, hogy kívánhassak, ezt sem szalaszthattam el. Egyszer csak drága zsebórám megszólalt:
- Jajj nekem! Mi értelme még ilyenkor is kívánni? Még a kívánság kutaknál, csak-csak megértem, de ez tényleg butaság!
Szorosabbra húztam, hosszú szőke copfom, megigazítottam fehér felsőm, s próbáltam határozott pillantást vetni kis barátomra:
- Attól, hogy te nem hiszel benne, nekem szabad! És igenis kívánhatok!
Bár a hangsúly miatt, borzalmasan gyerekesnek hatott, mégsem tűrt ellentmondást. Már készült visszavágni, mikor a vonat nagyot fékezett és hajszál híján kiestünk az ajtón. Ilyenkor gondolok bele, hogy nem véletlen mondják, hogy a nyitott ajtók balesetet okozhatnak. Leugrottam a méteres hóba, s megpróbáltam eljutni a kis faviskóig, mely otthonomként szolgált.

Egy örökké kísértő emlék

• Kategória: Dráma/Érzelmes | Szerző: Nana 

Vajon igaz, hogy szeretteink az emlékeinkben örökké élnek? Hiszen, egyszer mindent elfelejtünk. Nyomot kell hagynunk magunk után, mely megőrzi néhai valónkat. Mert ha az emlékünk is végleg oda vész, mi is.
Éreztem, ahogy darabokra törnek csontjaim. Az égető érzés borzalmas volt. Mintha a testemben belül egy tábortűz égett volna. Szörnyen fájt. Sikítani akartam, de csak a vér buggyant ki a számon. Mindig úgy képzeltem, hogy majd a betegség gyűr maga alá. S most itt vagyok Párizsban, s egy autó vet véget életemnek. De legalább találkozhatok vele… S hogy mit is keresek egy autó kerekei alatt? Talán kezdhetnénk a legelején.

Rákos beteg voltam. Az orvos szerint, hiába erős a szervezetem, egy hónapon belül örökre távozok eme borzalmas világról. Mindig furcsa gyerek voltam, folyton betegeskedtem, fiús ruhákban jártam, ám arcom gyönyörűbb volt összes osztálytársaménál. Nem igazán voltak barátaim. Ha esetleg valaki szóba állt velem, az is fiú volt.

Testvéri szeretet, vagy Szerelem?

• Kategória: Szerelmes | Szerző: Nana

A nevem Kathe. Most tizenhat éves vagyok. Életem első tizenhárom évét, egy árvaházban töltöttem. Aztán, egy szörnyű őszi reggelen arra keltettek, hogy tizenöt percem van összecsomagolni, mert egy család örökbe akar fogadni! Engem világ életemben kiközösítettek. Még az árvaházban élő gondozók is utálta. Sose gondoltam, hogy tizenhárom nyomorúságos év után valaki megszabadít. Három perc alatt összekészítettem egyetlen bőröndömbe épp egy hétre elegendő ruhatáramat, rajzfüzetemet és ceruzáimat, illetve MP4 lejátszómat, fogkefémet, fésűmet, s már rohantam is a lépcsőhöz. Először egy harmincöt év körüli nőt vettem észre. Rozsdabarna haja lágyan hullott vállára, s tökéletesen keretezte, törékeny, sápatag, szeplős arcát. A tengerkék szemei egészen magával ragadtak. Mellette egy idősebbnek látszó férfi, méz szőke haja már itt-ott kikopott, de még így is angyali volt. Sötétbarna szemei olyan morcosak és nyúzottak, hogy ha csak ránéztem, elfogott a rettegés. Ahogy körbenéztem a szinte üres várószobában, egy fiatal tizenhat körüli fiúra lettem figyelmes. Szőkésbarna haját felzselézve hordta, sötétkék szemeivel engem méregetett. Még a pulcsin keresztül is igen izmosnak tűnt, arca pedig egyenesen elbűvölő volt!

A szív és az ész küzdelme

• Szerző: Nana

A szív hihetetlen sebességgel igyekezett gazdája tudtára adni, kivel áll szemben, a gyomor is segített neki: Pillangókat engedett szabadon. Ám az ész ezt nem nézte jó szemmel.
-Nyugalom! Ő is csak egy fiú! – Mondogatta
A szív erre csak még inkább kalimpált. A gyomor sokszorozta a pillangókat. Ebből kifolyólag a gazda, azaz a leány arcára halvány rózsás pír ült ki.
Addig-addig veszekedtek, míg az ész nagyon megsértődött.
-Buta vagy szív! És te is gyomor, mert segítesz neki! Tudod, ez a fiú furcsán különleges gazdánk számára, és el kell ismernem, egész kedves, de csak egy a többi közül. – Vágta oda dühösen az ész.
-Még hogy mi vagyunk buták! Hogy tudsz ilyet mondani? Hiszen ez a fiú a legkülönlegesebb az összes közül! Olyan aranyos, és oly kedves! Szereti őt a gazdánk! Én is szeretem! Ez szerelem a legjavából! – Szállt vitába vele a szív.
-Én a szív oldalán állok. És te fogsz rosszul járni, ha ennyire csatázni akarsz! Kettő az egy ellen! – Érvelt a gyomor.
-Te csak azt hiszed! Az agy mindig velem van, és természetesen a józanész és az agy sokkal erősebb páros, mint a gyomor és a szív! – Dühöngött tovább az ész.