A szív és az ész küzdelme

• Szerző: Nana

A szív hihetetlen sebességgel igyekezett gazdája tudtára adni, kivel áll szemben, a gyomor is segített neki: Pillangókat engedett szabadon. Ám az ész ezt nem nézte jó szemmel.
-Nyugalom! Ő is csak egy fiú! – Mondogatta
A szív erre csak még inkább kalimpált. A gyomor sokszorozta a pillangókat. Ebből kifolyólag a gazda, azaz a leány arcára halvány rózsás pír ült ki.
Addig-addig veszekedtek, míg az ész nagyon megsértődött.
-Buta vagy szív! És te is gyomor, mert segítesz neki! Tudod, ez a fiú furcsán különleges gazdánk számára, és el kell ismernem, egész kedves, de csak egy a többi közül. – Vágta oda dühösen az ész.
-Még hogy mi vagyunk buták! Hogy tudsz ilyet mondani? Hiszen ez a fiú a legkülönlegesebb az összes közül! Olyan aranyos, és oly kedves! Szereti őt a gazdánk! Én is szeretem! Ez szerelem a legjavából! – Szállt vitába vele a szív.
-Én a szív oldalán állok. És te fogsz rosszul járni, ha ennyire csatázni akarsz! Kettő az egy ellen! – Érvelt a gyomor.
-Te csak azt hiszed! Az agy mindig velem van, és természetesen a józanész és az agy sokkal erősebb páros, mint a gyomor és a szív! – Dühöngött tovább az ész.



-Józanész! Viccnek is rossz! Ám abban igazad lehet, hogy az agy erős! Ő uralja a szájat, s szemet is… - Búsult egyszerre a szív és a gyomor.
-Akkor küzdjünk meg! Ha mi nyerünk, akkor ez nem lesz szerelem, ha ti, akkor meghajlunk előttetek. – Szólt közbe az agy.
Hiába látszott elsőre egyszerűnek a küzdelem, beszálltak a lány gondolatai is. Ők pedig eléggé hatással voltak az agyra.
„Úgy tartja a kezét, hogy megfoghassam.” „Folyton engem néz!” „ Ha nem tudnám, hogy lehetetlen elolvadnék szemei láttán. ” „Meg akarom fogni a kezét!” „Hihetetlen, hogy ő is szeret engem!” „Bár ne lennék elpirulva!” „Ha nem gondolkoznék logikusan és a szívemre hallgatnék, egyszerűbb lenne.” „Ha a szívem beszélni tudni, akkor már rég vele lehetnék örökké!” „Nagyon szeretem!”
Az ész éles késeket dobált a gyomor felé, míg az a pillangókkal támadt. Az agy próbálta lebirkózni a szívet, de a szív erősebbnek bizonyult. A pillangók vadul repdestek, s lassan felvándoroltak az észig. Az ész megtépázta a pillangók szárnyát. Sebesülten hullottak vissza a gyomorba. Viszont az ész is súlyos sebeket szenvedett, megsérült az önbizalma! A szív leteperte az agyat, s lágy kellemes hangon susogta:
-A szerelem jó! Nem bánod meg, ha engedsz nekünk! A rózsaszín köd kellemes!
Az agy próbált ellenállni, de ekkor csoda történt! A szív és a gyomor nyert, mivel a lány ajkára egy másik ajak tapadt. Az érzelmek meggyőzték az agyat, ki felemelte a fehér zászlót.
Szép a szerelem, ha igaz! És a szívnek mindig igaza van!