Versek #2

• Téma: Vers | Szerző: Nana

Vers #1

Ki ez?
Ki tükörből tekint vissza rám.
Fakó szempár,
Hát őt sem ismerem már.
Arca sápadt,
Ajka halvány vonalait 
keresem. 
Törékeny lett,
Egykori mosolyát soese 
feledem.
 Élettelen test,
Ő is halottá vált belül.
Muszáj léteznie,
Lelkében a vihar valaha elül?
Ki ez?
Nem én.
Démon?
Az enyém.
Én vagyok.

Vers #2

Csend van, kint.
Ricsaj bent.
Nem illek a csendbe,
pedig befogadna,
de vihar a fejben,
amitől a rózsa elhervadna.
Te hallod őt?
Megérted?
Hogy kit?
A csendet.
Ricsaj bent.
Csend kint.
A világ ledermedve. 

Vers #3

Idegen hangok sikítoznak bennem,
Üvöltenek, mérgeznek, bántanak engem.
Vajon, akkor őrült lennék?
Vagy csak saját elmém emészt?

Keserű fájdalom ringat az önutálatba.
Dobogó szívem kitépném bentről, pohárba facsarnám a vért,
Szörnyeim szomja életemre tör, lelkem gyengéd könnyeket kér.
S végül majd, lélegzetem megszűnik, hangom elcsuklik.
Valaki adja vissza a csendet, Könyörgöm, valaki mentsen meg.