Ferc - Válj harcossá

• Szerző: Ferc | Téma: Elmélkedés

Sokan éreztétek már, hogy nem tudtok tovább haladni, hogy elbuktatok, és a földön maradtok, igaz? Ez mindenkivel így van, mindenki volt már padlón, én is elég sokszor kerülök oda. Sajnos vannak olyan esetek mikor azt hisszük, hogy nincs kiút a gödörből, és meggondolatlanságot teszünk, gondolok itt a vagdosásra és társaira, a legnagyobb őrültség, ha valaki elkeseredik és lekapcsolja az egészet. Nem szabad! Hiába mély az a gödör, de van teteje, ahol besüt a napfény. Az a fény pedig arra vár, hogy kimássz abból a koszos veremből és beragyoghassa az életedet. Nem azt mondom, hogy ahogy lecsúszol, már mássz is felfelé, elidőzhetsz egy kicsit odalent, hátha találsz valami számodra fontosat, vagy átértékelsz valamit, de nem szabad lent ragadni. Küzdelem az egész élet, és nekünk erősekké kell válnunk, azután még erősebbekké, és végül már minden nehézségen felül tudunk majd kerekedni.

Stella – Alkotni

• Szerző: Stella

Kábultam ébredtem. Az aranyló tavaszi napsugár bekúszott a redőny apró lyukain, azzal pöttyös mintát festve a szembe levő falra. A kemény szófától rettentően fájt a nyakam és a derekam. Már megint itt győzött le a fáradság és hosszú karmaival a kínzó álmok mély bugyrába húzott…

Megpróbáltam feltápászkodni, de csak harmadik próbálkozásra sikerült. Kis nyújtózkodás után odaléptem az ablakhoz, hogy a szoba félhomályából kellemes, fényes helyet csináljak. Felhúztam a rolót és kinyitottam az ablakot. Hmm, már pár hónapja sajnos nem az az igéző hegyi táj fogad, mint régebben. A hatalmas betontömbök közelről sem olyan látványosak.

Körbenéztem. Látom tegnap sem ment az alkotás. Az ecsetek lent hevertek a padlón, egy-két festék kiborítva és a vászonra nagy piros betűkkel ez volt írva: „NEM FULLADSZ MEG?” Ilyenkor könnyek kezdtek potyogni a szememből. Újból és újból elolvastam a mondatot. Addig néztem, míg már annyira sírtam, hogy csak foltokat láttam. A panellakások, ecsetek, festékek, a piros betűk mind összefolytak előttem. Halkan a földre estem. Ott hevertem fáradtan, lelki és testi fájdalmakkal együtt, zokogva a padlón, egyedül. Suttogva felnyögtem: „De. Valaki segítsen…” Vártam egy kicsit a válaszra. Persze, valahol legbelül tudtam, hogy úgysem érkezik. Mégis vártam.

Versek #2

• Téma: Vers | Szerző: Nana

Vers #1

Ki ez?
Ki tükörből tekint vissza rám.
Fakó szempár,
Hát őt sem ismerem már.
Arca sápadt,
Ajka halvány vonalait 
keresem. 
Törékeny lett,
Egykori mosolyát soese 
feledem.

Bren – Játszmák

- Ülj le! Jó, nagyon ügyes. Tedd ide kezed. Kissé furcsa érzés, de majd megszokod. Tudod mi ez? - Még szép hogy tudom.
- Nem.
- Hazugságvizsgáló. Mond valamit? – Tizennégy éves koromtól fogva ez megy. Mindig ez volt apám első kérdése. Ő tudta hogy be fog következni. Felkészített. Mégsem tudom megbocsátani neki.
- Nem. – A férfi arca megrándul. Harmincas évei elején járhat, de már enyhén őszül. Arca, vonásai markánsak, a karszalagja alátámasztja sejtéseimet.
- Nem tudod mire lehet jó? – Nem arra amire hiszitek. Annyit hazudok amennyit akarok. Legalábbis én.
- Gondolom ha hazudok csinál valamit.
- Telitalálat. Tehát hazudni tilos. Most pedig bekapcsolom. Érthető voltam? –Egész jó kis trükk. Számoltak vele, hogy ki tudom játszani, azzal viszont nem hogy átlátok rajtuk.

Túlélés

• Téma: Elmélkedés, gondolatok | Szerző: N. Tomi

Túlélés… Egy szó, mely minden emberi lény mozgatórugója, ám senki számára sem jelenti ugyan azt. Egy egyszerű kifejezés, mégis oly sok mindent mond, s még több kérdést vet fel. Mire hajlandó valaki azért, hogy túléljen? Mennyi áldozatot hajlandó hozni, és mi történik, ha a szemére telepedett ködtől képtelen már látni: vajon nem áldozott-e túl sokat a túlélés oltárán? Egységben, vagy külön; aktívan, vagy passzívan; agresszíven, vagy békésen? Civilizációnkat több ezer évesnek tekintjük, és bizonyos mértékek szerint az emberiség már sokat megélt. Ennek ellenére, történelmünk nem képes maradéktalanul választ adni ilyen alapvető kérdésekre, és ez gondolkodásra ad okot…