B. Roland - Bori története

• Író: B. Roland | Téma: Kaland, humor

Volt egyszer a Bori. Na, azért ez így nem igaz. Nem csak egyszer volt, mert volt utána is, meg előtte is. Nem csak egy ponton létezett a téridőben. Vagyis mivan? De, mégiscsak egyszer létezett. Mert egyszer megszületett, és onnantól kezdve folyamatosan volt, tehát akkor az egynek számít. Na, igen, oké, megvagyunk.

Szóval ez a Bori kovács volt, aminek rémesen egyszerű volt a magyarázata, nevezetesen az, hogy apja is kovács volt. Volt neki az apján kívül egy anyja, de csak kiskorában, mert időközben meghalt. Tehát történetünk kezdetekor már igazából nem is volt neki. Volt még egy húga is, aki jó húg volt, mert a húgokra többnyire jellemző módon fiatalabb volt nála. Egyébként Bori… hát, mennyi idős legyen? Legyen olyan 68,5 éves. Csak ebben a világban mondjuk a jó életkor számítson 300-nak, mert nálunk az a száz, tehát osztani kell 3-mal, és azt kapjuk, hogy Bori olyan 22,83333333333 éves volt a mi átlagos élettartamunkkal összeegyeztetve (aki nem hiszi, járjon utána) . Tehát durván két hónap múlva lesz a szülinapja. A szerző úgy véli, rendez neki egy medencés bulit, ha jó lesz az idő. Na mindegy.

Bren – Csak próbáld meg!

• Téma: Gondolatsor | Szerző: Bren

Néha az ember csak leül és gondolkozik. Elkövettem az első hibát. Jelen esetben egy olyan egyedről beszélünk, aki még képes erre. Sajnos ez a létszám egyre csökken, különböző okokból. Lássuk csak, könnyen kiakadok a TV műsorokra, az internetre, vagyis inkább a médiára úgy egyáltalán. Agymosás minden. Dolgozz, fogyassz. Ennyi a lényeg. Ez az életcélod. Jaj tényleg, valamint véletlenül se járasd az agyad! Az, kifejezetten veszélyes.. A végén még meglátod a világban az összefüggéseket, a becsapásokat, a valós helyzetet és nem értesz egyet. Máris nem leszel a társadalomba tökéletesen beilleszkedő birka, ez pedig, hidd el, nem lesz túl vidám számodra. Ha idáig még nem hagytad abba az olvasást és küldtél el a fenébe, annak biztosan van valami oka. Netán jól szórakozol? Viccesnek találod, hogy egy kis írással próbálok hatni az emberekre? Ez esetben máris okosabb vagy nálam, mert te hajlandó vagy elfogadni, hogy ennek esélye sincs. Vagy.. Sikerült felkeltenem az érdeklődésedet? Nem tartom valószínűnek, de ha mégis, elárulok valamit.

Stella – Alkotni

• Szerző: Stella

Kábultam ébredtem. Az aranyló tavaszi napsugár bekúszott a redőny apró lyukain, azzal pöttyös mintát festve a szembe levő falra. A kemény szófától rettentően fájt a nyakam és a derekam. Már megint itt győzött le a fáradság és hosszú karmaival a kínzó álmok mély bugyrába húzott…

Megpróbáltam feltápászkodni, de csak harmadik próbálkozásra sikerült. Kis nyújtózkodás után odaléptem az ablakhoz, hogy a szoba félhomályából kellemes, fényes helyet csináljak. Felhúztam a rolót és kinyitottam az ablakot. Hmm, már pár hónapja sajnos nem az az igéző hegyi táj fogad, mint régebben. A hatalmas betontömbök közelről sem olyan látványosak.

Körbenéztem. Látom tegnap sem ment az alkotás. Az ecsetek lent hevertek a padlón, egy-két festék kiborítva és a vászonra nagy piros betűkkel ez volt írva: „NEM FULLADSZ MEG?” Ilyenkor könnyek kezdtek potyogni a szememből. Újból és újból elolvastam a mondatot. Addig néztem, míg már annyira sírtam, hogy csak foltokat láttam. A panellakások, ecsetek, festékek, a piros betűk mind összefolytak előttem. Halkan a földre estem. Ott hevertem fáradtan, lelki és testi fájdalmakkal együtt, zokogva a padlón, egyedül. Suttogva felnyögtem: „De. Valaki segítsen…” Vártam egy kicsit a válaszra. Persze, valahol legbelül tudtam, hogy úgysem érkezik. Mégis vártam.

[Íróknak] A Téma

Mi kell az íráshoz? Egy ötlet természetesen, de nem ülhetsz le könyvet írni egyetlen ötlettel a fejedben. Az ötlet lényeges, de nem több mint homályos elképzelés. Nincsenek részletei, nincs mélysége, nincsenek dimenziói. Kell egy téma, amely megtestesíti, dramatizálja az ötletet. A téma nem más, mint egy cselekmény és egy karakter. A cselekmény az, amiről a történet szól, a karakter az, akiről a történet szól. Minden könyv egy cselekményt és egy karaktert dramatizál. Neked, mint írónak, tudnod kell, kiről szól a könyved, és hogy mi történik vele. Ez az írás alapelve minden irodalmi műfajban. Ha könyvet akarsz írni – miről szól? Kiről szól? Ismered a könyved témáját? Össze tudod foglalni pár mondatban? Például ha két nő történetét szeretnéd elmesélni, akik ámokfutásba kezdenek, tisztában vagy vele, kik ezek a nők? Milyen a múltjuk? Milyen bűnöket követnek el? Miért? Tudod, mi történik velük a végén? Miközben válaszokat keresel ezekre a kérdésekre, információt gyűjtesz, hogy döntésképesen, határozottan, magabiztosan írd meg a könyvet. Ha tudod, mit csinálsz, akkor arra is rájössz majd, hogyan csináld a legjobban.

Vasárnap

• Téma: Vers | Szerző: Baiko | Beküldött írás (3,7 pont)

Vasárnap délelőtt zúgó fejjel gondolok rád,
A gondolataimba emésztem,
A tegnap este mivoltát.
Csapzott hajam ujjaidról árulkodik, Érzem forró leheleted,
Érintésed villámait.

Vasárnap délután friss,
És üde szem pár tekint vissza rám,
Emlékeim halvány szikrái gyújtanak
Ideges füstöt bennem,
Az irántad érzett vágy élénken dobog bennem.

[Íróknak] Párbeszédek szakszerűen és helyesen

Sokan még csak nem is sejtik, hogy egész eddig helytelenül írták a párbeszédeket - még ha tartalmilag jó is egy dialógus, érdemes odafigyelni, hogy helyesen is formázzuk meg, főleg ha hivatalos helyekre (pl. pályázat, kiadó) szeretnénk küldözgetni az írásainkat, mert az ottaniak kifejezetten harapósak az ilyen hibákra.
Ebben a bejegyzésben ezekre a gyakori problémákra is félreértésekre szeretném felhívni a figyelmeteket.

Bren – Játszmák

- Ülj le! Jó, nagyon ügyes. Tedd ide kezed. Kissé furcsa érzés, de majd megszokod. Tudod mi ez? - Még szép hogy tudom.
- Nem.
- Hazugságvizsgáló. Mond valamit? – Tizennégy éves koromtól fogva ez megy. Mindig ez volt apám első kérdése. Ő tudta hogy be fog következni. Felkészített. Mégsem tudom megbocsátani neki.
- Nem. – A férfi arca megrándul. Harmincas évei elején járhat, de már enyhén őszül. Arca, vonásai markánsak, a karszalagja alátámasztja sejtéseimet.
- Nem tudod mire lehet jó? – Nem arra amire hiszitek. Annyit hazudok amennyit akarok. Legalábbis én.
- Gondolom ha hazudok csinál valamit.
- Telitalálat. Tehát hazudni tilos. Most pedig bekapcsolom. Érthető voltam? –Egész jó kis trükk. Számoltak vele, hogy ki tudom játszani, azzal viszont nem hogy átlátok rajtuk.

[Íróknak] Hiteles szereplők

• Téma: Íróknak

Csaknem minden történet elengedhetetlen kellékei és szervers részei a szereplők - avagy az író által megalkotott, az ő fejében megszületett karakterek. Mint ahogy mindannyian különbözően vagyunk, úgy talál ki mindenki más és más fajta szereplőket. Ez egy teljesen szabad dolog, a fantáziánkra van bízva. Azonban nem árt egy-két dologra odafigyelni, hisz nem mindegy, hogy az olvasó kinek az életét követi, kiért izgul, kiért hullajt könnyeket, és kit szeret meg. De milyen is egy hiteles szereplő, miket kell figyelembe venni karakteralkotásnál?

Reasy Brown – Vörös

• Téma: Sötét | Szerző: Reasy

A szín, mely folyton csak követ, életünk minden egyes sikátorában. Bennünk van, ott folyik az ereinkben, felépít minket, éltet. Alkot, díszít, készít és kecsesít. Szemünk is rá fókuszál először – mindig egy lépéssel előttünk jár. Tudja, mit kell tennie, magabiztosan cselekszik, hisz ő a játékmester.

A játékmester, aki nem ismeri a szabályokat. Talán helytelenül lettek megfogalmazva – néha az én soraimmal is ez történik, legyen szó akár az írásról, akár pedig a sorsnak csúfolt magasztos színjátékról. Vagy talán csak a játékos értette félre az egészet? Ó, hisz milyen nevetséges, mégis, hogy versengett egyáltalán a vörös bábu ellen? Olyan önző... Mindig nyer.

Talán jobb lesz, ha a játékos elmegy egy kicsit pihenni. Tétlenül gondolkozik, mit tegyen: heveredjen le a bársonykanapéra, vagy mozduljon ki egy kis sétára?

Inkább útnak indul a sötét éjszakába és szív egy kis friss levegőt. Odakint hideg van, jobb lesz, ha felveszi vörös színben pompázó, szőrmével bélelt kabátját. Kellemes melegséggel tölti fel rideg testét.

Sétálgat, elüti az időt. Sokáig járkál a város peremén: megszomjazik. Erre azonban csak akkor eszmél rá, amikor egy bolt neonvörös színben villogó hirdetőtáblája irritálni kezdi szemét. Felháborító... Hogy engedhetnek meg maguknak ekkora, és ilyen zavaró figyelemfelkeltést?

Nem baj, még ha a hirdetésük zavaró is, biztos lesz bent valami ital. Megkísérel átsétálni az úton. Szörnyen villog az a felirat... Csaknem elvakítja.

Balról közeledik egy autó. Hogy lehet, hogy ezt nem vette észre? Mindegy is, még messze van, átér előtte. A tócsát – amibe az imént lépett bele – azonban nem veszi észre időben. Mégis milyen folyadék csúszhat így?

Nem mozdul, nem csinál semmit, csak kétségbeesetten fekszik a hideg és nedves aszfalton, felette pedig elzúg a motor, majd végjátékként a fék is csikorog egy éleset.

Harry Potter és Homérosz

Íliász, Odüsszeia és a Harry Potter – avagy egy nem mindennapi irodalom dolgozat Nana tollából. 

A bemutatásra kerülő művek, az Íliász, az Odüsszeia, J.K Rowling - Harry Potter sorozata, és egy magyar írónő, Spirit Bliss - Démoni érintés trilógiájának első része, A múlt árnyai c. könyv. 

Az írás egyaránt szórakoztató, valamint segítséget is nyújthat azoknak a diákoknak akik ilyesmit tanulnak. Nos, akkor szépen sorban:

Az Íliász főszereplője Akhilleusz, aki alapjában véve, egy félisten, ráadásképp pedig, legyőzhetetlenségéről is (próbáltak) gondoskodni, mikor is, édesanyja, bokájánál fogva a Sztüx vizébe mártotta, ám, a sarka, ahol édesanyja fogta, sebezhető maradt, - ez okozza későbbi halálát is - innen ered az Achilles ín kifejezés is. Származásából kifolyólag Akhilleusz egy nagyon erős és jó harcos, de szomjazik a hírnévre, és ez is hozzájárul korai halálához.

Túlélés

• Téma: Elmélkedés, gondolatok | Szerző: N. Tomi

Túlélés… Egy szó, mely minden emberi lény mozgatórugója, ám senki számára sem jelenti ugyan azt. Egy egyszerű kifejezés, mégis oly sok mindent mond, s még több kérdést vet fel. Mire hajlandó valaki azért, hogy túléljen? Mennyi áldozatot hajlandó hozni, és mi történik, ha a szemére telepedett ködtől képtelen már látni: vajon nem áldozott-e túl sokat a túlélés oltárán? Egységben, vagy külön; aktívan, vagy passzívan; agresszíven, vagy békésen? Civilizációnkat több ezer évesnek tekintjük, és bizonyos mértékek szerint az emberiség már sokat megélt. Ennek ellenére, történelmünk nem képes maradéktalanul választ adni ilyen alapvető kérdésekre, és ez gondolkodásra ad okot…

Molylepke

• Téma: Gondolat / Érzelmes | Szerző: Bren

Óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. A zár egy kattanással jelzi, hogy kiléphetek a valóságból. Egyedül lehetek. Újra.
Amikor legutoljára jártam itt a szoba még óriási, a képzeletem végtelen birodalma volt. Ma már csupán egy szánalmas kuckó. A kockaköveken mocsok, az elkorhadt ágy alól kikandikál egy kifakult plüssállat szakadt, kockás lába. Lehajolok, finoman kihúzom. Porfelhő száll fel. Esetlenül tartom kezeimben a pepita mackót. A fénytelen gombszemek felidézik bennem a rég eltűnt éveket. A kislányt aki félt a szekrényétől és rendszeresen bemászott az ágy alá beszélgetni egy kobolddal. Mintha egy másik életben történt volna. Múlt. Nincs többé. Elszállt, mint az a fekete holló az ablak előtt. Vajon hová tarthat? Szereti valaki? Szerintem az állatok is szeretnek.

Egy röpke gondolat a csodákról

• Szerző: P. Patrik | Téma: Gondolatok | Beküldött írás (6,1 pont)

Egy esti órában ültem a parkban. Gondolkoztam: a csodák jutottak az eszembe. Miért nem hisznek az emberek a csodákban? Pedig körbevesznek minket. Később pillantásom az égre vetettem. Egy szép este volt. Csak néztem a fekete égi palotát, melyben a csillagok csodás, fénylő táncukat járták. Elbűvölt.

A csillagokat nézve pedig rájöttem: azért, mert nincsenek nagy csodák. Csak kicsik, mi pedig a rohanó világunkban nem vesszük észre őket. A csillagok melyek fényt adnak kicsiny világunkba, a föld, melyen járunk, a levegő, mi nélkül nem tudnánk élni, de legfőképp a virágok. A virágok adnak színt szürke életünkbe. 

Majd ez a gondolat elmúlt. Mint a csodás pillangó repült el felettem. Habár ez is csak egy, a sok pillangóból az életünkben. De ez az egy különleges. Különleges, mert az enyém. És ha el is röppen, tudom hogy az enyém, mikor visszatér.

Bren versei

• Téma: Vers | Szerző: Bren

Csak Lépj Tovább! 

Halk szó, 

Monoton induló, 

Csendes sírás, 

Gyenge felsorolás. 

Egy hang, 

Egy jel, 

Hogy ne vesszünk el, 

Bár a szó nem számít már. 

De valami kell, 

Hogy ne adjuk fel, 

Bár folytatni nem akarom, 

Soha többé már. 

Az Utolsó Szegmens

• Téma: Abszurd-Misztikus | Szerző: Flór

Éreztétek már azt a bosszantó és kiábrándító érzést, mikor valamivel kapcsolatban végre teljesen összeállna a kép? Aztán az öröm azon tökéletes mámorában fürödhettek, mely a magatok iránti elégedettségből fakad? Majd hirtelen eltűnik a szemetek elől egy kis darab, ami összeomlasztja az egészet… Mint mondjuk, mikor egy angol mondat majdnem minden szavát érted, de mégse tudod lefordítani, mert egy szó idegen számodra.
Hirtelen ez keringett a fejemben, miközben a düh és a kétségbeesés eluralkodott az elmémen, s többé nem láttam tisztán. A helyiség minden részében szétnéztem már, de sehol sem találtam azt, ami kellett. Az a nyavalyás fecni, ami jelenleg számomra világmegváltó hatást okozott volna, kifogott rajtam. Pedig az volt az utolsó reményem.
Nem volt több ötletem, végleg lemondtam arról, hogy valaha ezt a helyzetet jól megoldjam. Elkomorodtam, és úgy döntöttem, lesz, ami lesz, én feladom, nincs értelme tovább ezzel küzdenem. Végül is, mit tehetnék? A helyzetem reménytelen, az egyetlen, ami kimenthetne innen sehol sem volt. Leültem a küszöbre, és néztem a vékony lábam. Vállig érő barnás-szőke hajam magam elé omlott, s eltakarta fiatalos arcomat és barna szemeimet. Körülöttem minden szépen lassan elnémult, és kikapcsoltam magam. Gondolkoztam… mikor is hirtelen becsapott a szikra. „Ott lesz!” – törtem ki a csendből hangosan, és egy hirtelen mozdulattal felálltam. Leporoltam a kék farmeromat, majd elindultam a célom irányába, hol az elveszett papír fecni helyét véltem, mely most megmentheti az életem.

Tartozz közénk - Jelentkezés az Írók Szövetségébe!

Sziasztok!

Egy ritka pillanathoz érkeztünk el: megnyitjuk a felvételt a Miisz-be, új embereket várunk magunk közé.

Mit is kell tudni rólunk?
Összefoglalva csak annyit, hogy az ISZ egy baráti társaság, egy csoport a Facebookon, akik az interneten kovácsolódtak össze. Eleinte csak az írás, azaz a közös hobbi volt a kapocs köztünk. Ekkor még egy közönséges netes csoport voltunk, mára azonban már baráti körré formálódtunk. A chaten a köznapi és az írással kapcsolatos témákat felváltották a közös hülyülések, az érzelmes beszélgetések és filózgatások.
Ahogy azt említettem, 12-en vagyunk jelenleg, ebből 5 fiú és 7 lány. A legidősebb közölünk 21 éves, a legfiatalabb pedig 13.
Ritkán veszünk be új embereket, de azok viszont hamar és könnyen be tudnak illeszkedni. Attól, hogy összeszoktunk, még nyitottak vagyunk az újak felé.
Beszélgetésre főként a Facebook-os csoport-chatünket használjuk, de néhanapján szoktunk Skypeolni is. Sokaknak lehet az első felmerülése kérdése, hogy „élőben akkor nem is ismeritek egymást?”. De. Már volt szerencsénk megrendezni egy egész napos találkozót idén nyáron.

Mit tud nyújtani neked az ISZ?

-Családias légkör: meghallgatunk téged, a problémáid, gondjaid, és segítünk ha tudunk. Persze ez a jóra is igaz, nem csak a rossz dolgokra. Megbízunk egymásban, elmondunk egymásnak olyan dolgokat is, amiket amúgy nem sokan tudnak rólunk.
-Baráti légkör: Ez a másik véglet. Sokat szoktunk hülyéskedni, poénkodni, és nevetni egymáson. Számtalan boldog pillanatot okoztunk már egymásnak.
-Szakmai dolgok: a nevünk ugye „Írók Szövetsége”, ehhez hűen pedig az írásban is tudunk segíteni, és attól hogy már nem csak erről beszélünk chaten, még mindig egy gyakori témát képez.
-Élénkség: nagyon ritka, hogy abszolút senki sem lenne fent a chaten. Persze ez nem jelenti azt, hogy állandóan pörögnek az üzenetek, de akármikor kialakulhat egy beszélgetés. Az pedig már csak a fent lévők hangulatától függ, hogy milyen témájú.
-Barátok: nagyon sok barátság született az ISZ-ben.

Versek #1

Ahogy azt a modulsávban lévő szavazásnál is észre vehettétek, szeretnénk színesebbé tenni a blogot, hogy ne csak novellák legyenek fent. A szavazatokat még mindig várjuk, eddig a rajzokra és a grafikákra érkezett a legtöbb voks, ezúttal viszont néhány - szám szerint három - verssel rukkoltunk elő. Ha majd több vers lesz fent, lesz külön menüpont erre a fenti menüben, addig az "egyéb" közt találhatjátok meg őket.

Tavaszi felkelte

Friss harmaton csillan
A felkelő nap fénye
Kis madárka villan
S elsuhan az égbe

Aranyos dallamát
A szél repíti messze
Reménysugallatát
Egy rózsába rejtette

S, ahogy e virág
Virágba borul
Úgy is e világ
Most hozzá hasonul

Kikeletben sugárzó
Gyönyörű szép fénye
Rózsasínbe boruló
Horizonti képe

Mely szebb világot teremt
Reményteli létet
Egy keservesebb telétől
Eltérő szépséget.

(Írta: Flór)

A Likas Kalandor Krónikái - 3. Rész

• Kategória: Humor | Szerző: Nedim

>>Előző rész<<
Hősünk tehát betért ebbe, az amúgy szentségtelenül elhagyatott négyes metró alagútba.
Nem is telt sok időbe, amíg találkozott egy büdös, ápolatlan, Csubakka szintű szőrzettel ellátott férfihez. Elég setétnek nézett ki a bácsi, ahogyan kancsal szemeivel Leora bámult.
-Állj! Nem mehetsz tovább, vagy meg leszek dögölve!-kérte meg udvariasan a fiút arra, hogy hagyja el a helyiséget.
-Miért, ki vagy te?-kérdezett vissza merészen hősünk.
-Laci!
-Mondj magadról valamit, Laci!
-Azt meg hogyan? Én csak másokat meg dögöltetni tudok!
-Hát úgy hogy mondasz magadról egy tulajdonságot!
-Lássuk csak...
A Laci haja dús! A Laci haja dús!
Laci haja dús, mint a rántott hús!