Az Utolsó Szegmens

• Téma: Abszurd-Misztikus | Szerző: Flór

Éreztétek már azt a bosszantó és kiábrándító érzést, mikor valamivel kapcsolatban végre teljesen összeállna a kép? Aztán az öröm azon tökéletes mámorában fürödhettek, mely a magatok iránti elégedettségből fakad? Majd hirtelen eltűnik a szemetek elől egy kis darab, ami összeomlasztja az egészet… Mint mondjuk, mikor egy angol mondat majdnem minden szavát érted, de mégse tudod lefordítani, mert egy szó idegen számodra.
Hirtelen ez keringett a fejemben, miközben a düh és a kétségbeesés eluralkodott az elmémen, s többé nem láttam tisztán. A helyiség minden részében szétnéztem már, de sehol sem találtam azt, ami kellett. Az a nyavalyás fecni, ami jelenleg számomra világmegváltó hatást okozott volna, kifogott rajtam. Pedig az volt az utolsó reményem.
Nem volt több ötletem, végleg lemondtam arról, hogy valaha ezt a helyzetet jól megoldjam. Elkomorodtam, és úgy döntöttem, lesz, ami lesz, én feladom, nincs értelme tovább ezzel küzdenem. Végül is, mit tehetnék? A helyzetem reménytelen, az egyetlen, ami kimenthetne innen sehol sem volt. Leültem a küszöbre, és néztem a vékony lábam. Vállig érő barnás-szőke hajam magam elé omlott, s eltakarta fiatalos arcomat és barna szemeimet. Körülöttem minden szépen lassan elnémult, és kikapcsoltam magam. Gondolkoztam… mikor is hirtelen becsapott a szikra. „Ott lesz!” – törtem ki a csendből hangosan, és egy hirtelen mozdulattal felálltam. Leporoltam a kék farmeromat, majd elindultam a célom irányába, hol az elveszett papír fecni helyét véltem, mely most megmentheti az életem.

A Likas Kalandor Krónikái - 3. Rész

• Kategória: Humor | Szerző: Nedim

>>Előző rész<<
Hősünk tehát betért ebbe, az amúgy szentségtelenül elhagyatott négyes metró alagútba.
Nem is telt sok időbe, amíg találkozott egy büdös, ápolatlan, Csubakka szintű szőrzettel ellátott férfihez. Elég setétnek nézett ki a bácsi, ahogyan kancsal szemeivel Leora bámult.
-Állj! Nem mehetsz tovább, vagy meg leszek dögölve!-kérte meg udvariasan a fiút arra, hogy hagyja el a helyiséget.
-Miért, ki vagy te?-kérdezett vissza merészen hősünk.
-Laci!
-Mondj magadról valamit, Laci!
-Azt meg hogyan? Én csak másokat meg dögöltetni tudok!
-Hát úgy hogy mondasz magadról egy tulajdonságot!
-Lássuk csak...
A Laci haja dús! A Laci haja dús!
Laci haja dús, mint a rántott hús!