A Likas Kalandor Krónikái - 3. Rész

• Kategória: Humor | Szerző: Nedim

>>Előző rész<<
Hősünk tehát betért ebbe, az amúgy szentségtelenül elhagyatott négyes metró alagútba.
Nem is telt sok időbe, amíg találkozott egy büdös, ápolatlan, Csubakka szintű szőrzettel ellátott férfihez. Elég setétnek nézett ki a bácsi, ahogyan kancsal szemeivel Leora bámult.
-Állj! Nem mehetsz tovább, vagy meg leszek dögölve!-kérte meg udvariasan a fiút arra, hogy hagyja el a helyiséget.
-Miért, ki vagy te?-kérdezett vissza merészen hősünk.
-Laci!
-Mondj magadról valamit, Laci!
-Azt meg hogyan? Én csak másokat meg dögöltetni tudok!
-Hát úgy hogy mondasz magadról egy tulajdonságot!
-Lássuk csak...
A Laci haja dús! A Laci haja dús!
Laci haja dús, mint a rántott hús!

Pikkely és Vér - 3. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc 

>>Előző rész<<

Grhuwhor megdöbbent arccal ült, majd hosszas csöndet megtörve kérdezte. –Ezek szerint te vagy Ferc?
A fiú felállt, és a padlót bámulva a kijárat felé indult, majd a kinyitott ajtóban megállt. –Igen én vagyok Ferc!- Kiáltotta, majd elrohant.
Feras, vagyis immár Ferc Elrohant a tömeg mellett, és a város magasabb pontja felé sietett. Mikor a középső szintek egyikén járt megállt egy vörös-fénybe borult épület előtt. Óvatosan belépett a nyitott tölgyfa ajtón, és lekuporodott az egyik sarokba. –Ez a hely megteszi.- Motyogta, majd elmerült az éber álmok viharában.
Mikor felébredt egy lány bámulta, aki vele szemben kuporgott. Ferc próbálta kerülni a lány vörös szemeinek égető tekintetét, de mindhiába.
-Te is ragadozó vagy?- Kérdezte a lány, oldalra döntve fejét.
-Hogy mi?- Kérdezett vissza Ferc értetlenül.
A lány felugrott és egy pad háttámlájára lépett, majd megigazította hollófekete egyenes haját.
-Azt kérdeztem, hogy te is ragadozó vagy-e, mint azokon a képeken az a fiú?- Kérdezte a lány, és rámutatott a falon lévő képekre.

Pikkely és Vér - 2. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc

>>Előző rész<<

Feras gondolkozás nélkül kirontott rejtekéből, majd egy villámgyors ütéssel oldalba könyökölte a medvét, ami a földre rogyott, de rögtön felállt, és rárontott a farkasfiúra. Ő mozdulatlanul várt, majd mielőtt elérte volna az állat tenyérrel a földbe döngölte annak a fejét. Amely nem mozdult többé. Mikor megfordult, hogy megnézze jól van-e a lány, az rászegezte méretes kardját, remegő karjai épp hogy elbírták a súlyos fegyvert.

Feras megvakarta az állát. –Elnézést a külsőm miatt.

A lány leengedte fegyverét, majd térdre rogyott.

-Hé! Hé! Jól vagy?- Kérdezte ijedten a lánytól, miközben közelebb lépett.

-Igen csak kimerültem kissé.- Válaszolta csengő hangon a lány.

Feras a kard felé nyúlt, miközben a lány arcát fürkészte. –Megnézhetem?

A lány átadta fegyverét, majd egy kulacsból ivott pár kortyot. Az ifjú végigmérte a pengét, annak egyenetlenségeit, párszor megsuhogtatta feje fölött, majd lesújtott a levegőre. Ahogy a kard a földbe csapódott a léghullám egy három méteres sávban szétfújta a havat.

-Nem csoda, hogy lepattant a medve fejéről, ormótlanul nagy egy ilyen vékony lányhoz.- Mosolyogta majd, letette a lány mellé.

A leány felhúzta térdeit, majd ráhajtotta a fejét. –Tudom, de erősnek kell lennem! Apám ezt kérte tőlem halála előtt, mint egyetlen gyermekétől.- Mondta halkan.

-És ezt úgy értette, hogy egy túlméretezett hentesbárddal hadonássz?-

-Honnan tudhatnád te? Egyáltalán ki, vagyis inkább mi vagy te?- Fakadt ki a lány.

Ferast hirtelen megrohanta pár emlékkép. –Igazad van, nem tudhatom, hogy mire gondolt az apád.- Leült a lány mellé. –De azt tudom, hogy egyetlen szülő sem akarja bajba sodorni gyermekét… Azt meg hogy ki vagyok, még én sem tudom.

Pikkely és Vér - 1. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc

Csípős hideg szél süvített a völgyben. Egy fenyvescsoport alatt egy törpe táborozott, arcát pirosra csípte a fagyos hideg. Fején béléses sapkát, kezén vastag kesztyűt viselt. Ruhája is béléses szőrmékből állt, amelyek a földig értek elrejtve lábát.
A tábortűz csendesen ropogott, és a lángok kecses táncot lejtettek közben.
Egy közeli hóbuckánál egy hatalmas barnamedve ásott valamit, majd felbődült és kíváncsian szaglászta azt amit talált. A törpe felállt zömök testével, és gyors léptekkel, kíváncsi arccal odasétált a medve mellé.

-Mit találtál Breandy?- kérdezte, majd belenézett az ásott üregbe. Hirtelen elkezdte kaparni a havat. 

-Segíts barátom!- kiáltott Breandynek, aki nekilátott hatalmas mancsaival ásni.