- Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc
A fiú felállt, és a padlót bámulva a kijárat felé indult, majd a kinyitott ajtóban megállt. –Igen én vagyok Ferc!- Kiáltotta, majd elrohant.
Feras, vagyis immár Ferc Elrohant a tömeg mellett, és a város magasabb pontja felé sietett. Mikor a középső szintek egyikén járt megállt egy vörös-fénybe borult épület előtt. Óvatosan belépett a nyitott tölgyfa ajtón, és lekuporodott az egyik sarokba. –Ez a hely megteszi.- Motyogta, majd elmerült az éber álmok viharában.
Mikor felébredt egy lány bámulta, aki vele szemben kuporgott. Ferc próbálta kerülni a lány vörös szemeinek égető tekintetét, de mindhiába.
-Te is ragadozó vagy?- Kérdezte a lány, oldalra döntve fejét.
-Hogy mi?- Kérdezett vissza Ferc értetlenül.
A lány felugrott és egy pad háttámlájára lépett, majd megigazította hollófekete egyenes haját.
-Azt kérdeztem, hogy te is ragadozó vagy-e, mint azokon a képeken az a fiú?- Kérdezte a lány, és rámutatott a falon lévő képekre.
Ferc odasétált és megdöbbenve látta, hogy a képek őt és bajtársait ábrázolja. –Ez itt Osmand és Füstölgő, az pedig Husstersu, ha jól sejtem a kulacsban sárkányvér volt.- Nevette, majd átment két másik képhez.
-Ez itt Haguri, miután lebénult a karja, kár érte, jól harcolt. Emezen meg Brunas és én vagyunk, de hogyan? Hisz nem is álltam modellt festőnek.- Értetlenkedett, majd visszafordult a lány felé. A lány piros felsőjének csipkés ujjait igazgatta, majd fel sem nézve újra megkérdezte. –Ezek szerint te is ragadozó vagy?
-Mondhatjuk, hogy igen.- Vágta rá Ferc a választ.
-Ebben az esetben, majd még találkozunk farkaskölyök.- Kacagta a lány, majd elrohant az épület homályába veszve. Majd ahogy ő eltűnt egy nő alakja formálódott a sötétben. –Üdvözöllek a zárdánkban ifjú ragadozó, az én nevem Szeneka.- Mutatkozott be a nő. Hosszú hullámos haja a hátáig ért, és oly fekete volt akár az éjszaka, ruhája egy díszes köntös volt, amelyekre rózsákat hímeztek.
-Az én nevem…- Itt megakadt, mert szégyellte múltját, és nevét. –…Feras, és ha nem nagy kérés elmondanád, hogy mi ez a ragadozó dolog?
-Egy csésze tea mellett elmesélhetem neked. Kérlek, kövess.- Szeneka és Ferc hosszú folyosókon haladtak keresztül, és a legtöbb folyosón vörös, vagy szürke szemű lányok, és nők sétáltak, és játszottak. Nem sokkal később megérkeztek egy szobába, melynek falait vörös faliszőnyeg díszítette, és a polcokon illatozó rózsák helyezkedtek el szépen megmunkált vázáikban. A szoba bútorozása szegényes volt, mert csak egy ágy volt benne, egy ruhásszekrény, annak is leszakadva és félretéve az egyik ajtószárnya, és egy asztal a sarokban, két rozoga székkel.
-Ez itt Haguri, miután lebénult a karja, kár érte, jól harcolt. Emezen meg Brunas és én vagyunk, de hogyan? Hisz nem is álltam modellt festőnek.- Értetlenkedett, majd visszafordult a lány felé. A lány piros felsőjének csipkés ujjait igazgatta, majd fel sem nézve újra megkérdezte. –Ezek szerint te is ragadozó vagy?
-Mondhatjuk, hogy igen.- Vágta rá Ferc a választ.
-Ebben az esetben, majd még találkozunk farkaskölyök.- Kacagta a lány, majd elrohant az épület homályába veszve. Majd ahogy ő eltűnt egy nő alakja formálódott a sötétben. –Üdvözöllek a zárdánkban ifjú ragadozó, az én nevem Szeneka.- Mutatkozott be a nő. Hosszú hullámos haja a hátáig ért, és oly fekete volt akár az éjszaka, ruhája egy díszes köntös volt, amelyekre rózsákat hímeztek.
-Az én nevem…- Itt megakadt, mert szégyellte múltját, és nevét. –…Feras, és ha nem nagy kérés elmondanád, hogy mi ez a ragadozó dolog?
-Egy csésze tea mellett elmesélhetem neked. Kérlek, kövess.- Szeneka és Ferc hosszú folyosókon haladtak keresztül, és a legtöbb folyosón vörös, vagy szürke szemű lányok, és nők sétáltak, és játszottak. Nem sokkal később megérkeztek egy szobába, melynek falait vörös faliszőnyeg díszítette, és a polcokon illatozó rózsák helyezkedtek el szépen megmunkált vázáikban. A szoba bútorozása szegényes volt, mert csak egy ágy volt benne, egy ruhásszekrény, annak is leszakadva és félretéve az egyik ajtószárnya, és egy asztal a sarokban, két rozoga székkel.
Szeneka leült az egyik székre, majd a falon eddig észrevétlen nyílásból elővett egy ezüst kancsót, két ezüst csészét, és egy dobozt tele teafűvel. A hölgy beleszórta a teafüvet a kancsóba, amely tele volt vízzel, majd két keze közé fogta a kancsót és zengő hangon megszólalt. –Forralja fel ezt a vizet testemnek hője.- Ahogy befejezte a mondatot a keze alatti része a kancsónak felizzott, majd nem sokkal később a víz gőzölögni kezdett. Ferc mordult egyet mikor járött, hogy ez varázslat volt. Leült a másik székre, majd megkérdezte.
–Miért használsz szavakat a varázsláshoz? Így csökken a Mana energia hatékonysága.-
Szeneka értetlenül nézte az ifjú arcát. –A leghatékonyabb módja a mágiának, ha szavakkal támasszuk alá az akaratunkat. Máskülönben nem hinném, hogy sokat tudnál a mágiáról, ne vedd sértésnek, de nem tűnsz varázsló alkatnak.-
Ferc hangosan felnevetett. –Lehet azért, mert én orvgyilkos vagyok, aki a sötétben csap le az áldozatára. Viszont azért varázstudományom nekem is van!-
Szeneka kételkedett abban, amit vendége mondott, és kételyének hangot is adott. –Ha valóban tudsz varázsolni, akkor mutass, kérlek valamit, bármit, amihez értesz, de előre szólok, ha át akarsz verni… -Véged!- Az utolsó szót olyan hévvel mondta ki, hogy Ferc nyelt egy nagyot, majd összefonta mellkasán karjait, és a nő arcára meredt. Az ifjú pislogott egyet, és hirtelen eltűnt. Szeneka meglepődött arccal nézte az üresen maradt széket. –Szép trükk, de azzal, hogy a fényt manipulálod, még ott vagy.- Kacagott, azonban a mosoly az arcára vagyott, mikor megérezte Ferc kezének érintését a vállán, s az ifjú ismét látható lett. –Ó az lehet, de én nem is a fényt manipuláltam, hanem a teret.- Ferc csettintett egyet nyelvével, mire visszakerült a székbe.
-Bámulatos ez a tudásod, de ezzel nem veszed még fel a versenyt a mágusokkal.-
-Ezesetben.- Kezdett bele a farkas-fiú mosolyogva. –Próbálj meg megölni egy varázslattal! Nyugodtan, használj bármilyen varázsigét, amit csak ismersz.- Nevette Ferc, majd komoly arccal várta a támadást.
Szeneka vonakodva bár, de elkezdte a varázslatot formálni. –Testedben lévő víz engedelmeskedj parancsomnak…- Hirtelen forró légáramlat csapta meg arcát, Ferc legyintett egyet kezével. Szeneka befejezte a mondatot, de semmi nem történt.
Rémülten nézett kezeire, amelyek remegni kezdtek, majd visszapillantott a fiúra, aki addigra eltünt.
-Buu!- Hangzott a halk mégis hatásos ijesztés a lány füle mellől.
-Nos amint láthatod, meg tudom védeni magam a varázslatokkal szemben.- Mondta Ferc, majd visszaült a helyére.
-Bámulatos képességeid vannak ifjú ragadozó.- Mondta kis hallgatás után Szeneka
- Voltaképp mit is jelent ez a ragadozó megnevezés?- Horkant fel Ferc majd belekortyolt a teába. A tea illata mézédes és csömör volt, mint egy tavaszi virágmező felett a levegő, ám íze ezzel ellentétben olyan savanyú volt, mintha hősünk citromba harapott volna.
Szeneka is belekortyolt a saját csészélyébe, majd belekezdet a beszédbe.
-Azokat nevezzük ragadozóknak, akik átzuhannak egy-egy időhasadáson, és külsejük valamely állatéval keveredik, mint nálad a farkas…- A fiú gúnyosan felnevetett. –Azt akarod beadni nekem, hogy Aron, Ardusz, és a többiek elbuktak, és elszabadultak a tér-időhasadások? Mert ezt nem veszem be!-
Szeneka letette a csészéjét az asztalra. –Nem tudom, hogy kikről beszélsz, mindazonáltal amit mondtam igaz, és van tovább is.- Ferc arcán megfeszültek az izmok a koncentrálástól, és merev tekintettel hallgatta a hölgy meséjét.
-Nem tudni mióta, de rendszeresen jelennek meg világunkban ragadozók. Néhányan holtan, de legtöbbjük életben marad. Mi a Tűzszem tagjai is ilyen ragadozóktól származunk, ez a zárda azért jött létre, hogy a vámpírokat befogadja, és megtanítsa őket erejük használatára.- Kis szünetet tartott, és kortyolt még egyet a teából, majd folytatta. –A Birodalomban több ehhez hasonló zárda, és kolostor található, a különböző fiataloknak.-
Itt Ferc megint közbevágott. –Vannak kígyók?-
Szeneka lesütötte a szemét. –Csak néhányan, és legtöbbjük megtébolyodott.-
„Lehetséges lenne? Testvérkém még élhet?” Tette föl magában a kérdést az ifjú.
-Mond meg kérlek, hogy nőknek merre van a legközelebbi kígyózárda?- Kérdezte az ifjú farkas.
-Ha jól emlékszem egy hétnyi lovaglóútra a Kietlen sivatagban, bár nem hiszem, hogy beengednek, hisz te nem vagy kígyó.- Válaszolta a hölgy.
Ferc az asztalra csapott tenyérrel, majdnem kiborítva teáját. -Beengednek, vagy sem, be kell jutnom!-
Szeneka felhúzta szemöldökét. –Mire ez az elszántság, ha szabad tudnom?-
Ferc tenyerét összezárva ökölbe szorította kezét, és erőtlenül ismét az asztallapra ütött. –Keresek valakit. Valakit, aki hajdan fontos volt számomra, ő volt az egyetlen, amiért érdemes volt élnem, és ha még életben van… ha valóban él, akkor bocsánatot kell tőle kérnem.- Mondta remegő hanggal.
Szeneka egy kis ideig hallgatott, majd megkérdezte. –Netán egy régi bajtársadról, vagy szerelmedről van szó?-
Ferc sóhajtott egy nagyot, majd a fiatal hölgy szemébe nézett. Tekintete vad elszántságot sugárzott, amelytől Szeneka kényelmetlenül érezte magát.
-A húgomról van szó!-
Jó ember lehetett, ha ennyire meg akarod találni.-
-Számomra ő volt a legjobb ember, mindig megvédtük egymást, és ha csekély is az esélye, hogy életben van, akkor meg kell találnom! Mikor elszakadtunk haragudtunk egymásra, és nem tudtam megvédeni, így elbuktuk a háborút, viszont most jóvátehetem a hibámat!-
Ferc hangosan felnevetett. –Lehet azért, mert én orvgyilkos vagyok, aki a sötétben csap le az áldozatára. Viszont azért varázstudományom nekem is van!-
Szeneka kételkedett abban, amit vendége mondott, és kételyének hangot is adott. –Ha valóban tudsz varázsolni, akkor mutass, kérlek valamit, bármit, amihez értesz, de előre szólok, ha át akarsz verni… -Véged!- Az utolsó szót olyan hévvel mondta ki, hogy Ferc nyelt egy nagyot, majd összefonta mellkasán karjait, és a nő arcára meredt. Az ifjú pislogott egyet, és hirtelen eltűnt. Szeneka meglepődött arccal nézte az üresen maradt széket. –Szép trükk, de azzal, hogy a fényt manipulálod, még ott vagy.- Kacagott, azonban a mosoly az arcára vagyott, mikor megérezte Ferc kezének érintését a vállán, s az ifjú ismét látható lett. –Ó az lehet, de én nem is a fényt manipuláltam, hanem a teret.- Ferc csettintett egyet nyelvével, mire visszakerült a székbe.
-Bámulatos ez a tudásod, de ezzel nem veszed még fel a versenyt a mágusokkal.-
-Ezesetben.- Kezdett bele a farkas-fiú mosolyogva. –Próbálj meg megölni egy varázslattal! Nyugodtan, használj bármilyen varázsigét, amit csak ismersz.- Nevette Ferc, majd komoly arccal várta a támadást.
Szeneka vonakodva bár, de elkezdte a varázslatot formálni. –Testedben lévő víz engedelmeskedj parancsomnak…- Hirtelen forró légáramlat csapta meg arcát, Ferc legyintett egyet kezével. Szeneka befejezte a mondatot, de semmi nem történt.
Rémülten nézett kezeire, amelyek remegni kezdtek, majd visszapillantott a fiúra, aki addigra eltünt.
-Buu!- Hangzott a halk mégis hatásos ijesztés a lány füle mellől.
-Nos amint láthatod, meg tudom védeni magam a varázslatokkal szemben.- Mondta Ferc, majd visszaült a helyére.
-Bámulatos képességeid vannak ifjú ragadozó.- Mondta kis hallgatás után Szeneka
- Voltaképp mit is jelent ez a ragadozó megnevezés?- Horkant fel Ferc majd belekortyolt a teába. A tea illata mézédes és csömör volt, mint egy tavaszi virágmező felett a levegő, ám íze ezzel ellentétben olyan savanyú volt, mintha hősünk citromba harapott volna.
Szeneka is belekortyolt a saját csészélyébe, majd belekezdet a beszédbe.
-Azokat nevezzük ragadozóknak, akik átzuhannak egy-egy időhasadáson, és külsejük valamely állatéval keveredik, mint nálad a farkas…- A fiú gúnyosan felnevetett. –Azt akarod beadni nekem, hogy Aron, Ardusz, és a többiek elbuktak, és elszabadultak a tér-időhasadások? Mert ezt nem veszem be!-
Szeneka letette a csészéjét az asztalra. –Nem tudom, hogy kikről beszélsz, mindazonáltal amit mondtam igaz, és van tovább is.- Ferc arcán megfeszültek az izmok a koncentrálástól, és merev tekintettel hallgatta a hölgy meséjét.
-Nem tudni mióta, de rendszeresen jelennek meg világunkban ragadozók. Néhányan holtan, de legtöbbjük életben marad. Mi a Tűzszem tagjai is ilyen ragadozóktól származunk, ez a zárda azért jött létre, hogy a vámpírokat befogadja, és megtanítsa őket erejük használatára.- Kis szünetet tartott, és kortyolt még egyet a teából, majd folytatta. –A Birodalomban több ehhez hasonló zárda, és kolostor található, a különböző fiataloknak.-
Itt Ferc megint közbevágott. –Vannak kígyók?-
Szeneka lesütötte a szemét. –Csak néhányan, és legtöbbjük megtébolyodott.-
„Lehetséges lenne? Testvérkém még élhet?” Tette föl magában a kérdést az ifjú.
-Mond meg kérlek, hogy nőknek merre van a legközelebbi kígyózárda?- Kérdezte az ifjú farkas.
-Ha jól emlékszem egy hétnyi lovaglóútra a Kietlen sivatagban, bár nem hiszem, hogy beengednek, hisz te nem vagy kígyó.- Válaszolta a hölgy.
Ferc az asztalra csapott tenyérrel, majdnem kiborítva teáját. -Beengednek, vagy sem, be kell jutnom!-
Szeneka felhúzta szemöldökét. –Mire ez az elszántság, ha szabad tudnom?-
Ferc tenyerét összezárva ökölbe szorította kezét, és erőtlenül ismét az asztallapra ütött. –Keresek valakit. Valakit, aki hajdan fontos volt számomra, ő volt az egyetlen, amiért érdemes volt élnem, és ha még életben van… ha valóban él, akkor bocsánatot kell tőle kérnem.- Mondta remegő hanggal.
Szeneka egy kis ideig hallgatott, majd megkérdezte. –Netán egy régi bajtársadról, vagy szerelmedről van szó?-
Ferc sóhajtott egy nagyot, majd a fiatal hölgy szemébe nézett. Tekintete vad elszántságot sugárzott, amelytől Szeneka kényelmetlenül érezte magát.
-A húgomról van szó!-
Jó ember lehetett, ha ennyire meg akarod találni.-
-Számomra ő volt a legjobb ember, mindig megvédtük egymást, és ha csekély is az esélye, hogy életben van, akkor meg kell találnom! Mikor elszakadtunk haragudtunk egymásra, és nem tudtam megvédeni, így elbuktuk a háborút, viszont most jóvátehetem a hibámat!-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése