Roli - Pusztító

• Szerző: Roli | Téma: Kaland, Fantasy

A Nap lassan lebukott az égen. A tájat átszelő úton egyetlen lovas nyargalt. Mögötte az út hosszan porzott. Lovas futár volt, aki a király üzeneteit hozta-vitte az országban. A mostani levél nagy fontossággal bír. A címzettje sem akárki. Sagu, a király lovagja az. Bár ki tudja, az e még. Régen, a nagy háborúk korában sokat harcolt a kék-fehér zászlók alatt. Rendszerint nem akadt ellenfele, és amelyik fronton felbukkant, az ellenség visszaszorult. Azonban nem örvendett túl nagy népszerűségnek, aminek oka a jellemében keresendő. Sagu egy igazi különc, és ebből jottányit nem engedett, úgyhogy valószínűleg emberünknek is meggyűlik majd vele a baja. A másik oka népszerűtlenségének a harchoz való hozzáállása. Nem vetette meg annak véres oldalát.

 Egyszóval, egy furcsa és ijesztő alak. És a királynak pont ő kell. Annak ellenére is, hogy ők ketten ki nem állhatják egymást. Ezért kellett futárt küldenie az isten háta mögötti erdőbe, ahova Sagu öt évvel ezelőtt elvonult.

Bea - Vámpírvadászat

• Szerző: Bea | Téma: Misztikus, sötét | Beküldött írás

Már több mint húsz perce bent volt. Mégis mi történhet odabent? Idegességemben úgy öleltem a fatörzsét, mintha odaragadtam volna. Ugye, nem esett baja? Az ősi kastély teljesen elhagyatottnak tűnt, nem árulkodott semmi arról, hogy egy vámpírcsapat vette birtokába. 

A telihold derengő fénye úgy hatott a romokon, mintha valami természetfeletti köd lengné körül. Egyre jobban rám nehezült a hajnal lehelete, ezért még szorosabban bújtam a fához. Miért hagytam, hogy Jack megvalósítsa azt az őrült tervét, miszerint lepjük meg a vérszívókat, mielőtt szólnánk a vadászoknak? 

Az éj leple alatt minden szükséges holmit becsomagoltunk egy hátizsákba, majd az összes rendelkezésünkre álló fegyverrel felszerelkeztünk – az övünk alá szenteltvizes üvegcséket rejtettünk, a csizmánkba karókat dugtunk. Én a biztonság kedvéért még fokhagymát is tettem a zsebeimbe. 

B. Roland - Bori története

• Író: B. Roland | Téma: Kaland, humor

Volt egyszer a Bori. Na, azért ez így nem igaz. Nem csak egyszer volt, mert volt utána is, meg előtte is. Nem csak egy ponton létezett a téridőben. Vagyis mivan? De, mégiscsak egyszer létezett. Mert egyszer megszületett, és onnantól kezdve folyamatosan volt, tehát akkor az egynek számít. Na, igen, oké, megvagyunk.

Szóval ez a Bori kovács volt, aminek rémesen egyszerű volt a magyarázata, nevezetesen az, hogy apja is kovács volt. Volt neki az apján kívül egy anyja, de csak kiskorában, mert időközben meghalt. Tehát történetünk kezdetekor már igazából nem is volt neki. Volt még egy húga is, aki jó húg volt, mert a húgokra többnyire jellemző módon fiatalabb volt nála. Egyébként Bori… hát, mennyi idős legyen? Legyen olyan 68,5 éves. Csak ebben a világban mondjuk a jó életkor számítson 300-nak, mert nálunk az a száz, tehát osztani kell 3-mal, és azt kapjuk, hogy Bori olyan 22,83333333333 éves volt a mi átlagos élettartamunkkal összeegyeztetve (aki nem hiszi, járjon utána) . Tehát durván két hónap múlva lesz a szülinapja. A szerző úgy véli, rendez neki egy medencés bulit, ha jó lesz az idő. Na mindegy.

Tolvajok éjszakája

Téma: Fantasy | Szerző: N. Tomi

Egy magas, fiatal fiú fordult be a nyüzsgő utcára. Mogyorószín haja rövid és jól fésült, szeme akár a szikrázó jég. Bő, fehér inget viselt, melyet szűk, fekete nadrágba tűrve hordott. Övén erszény, kis övtáskák lógtak és pár dobótőr. Tekintetét a macskaköves járdán pihentette, amin lomhán csordogált lefelé a lakosok szennyvize. Az emeletes házak ablakaiból hangos pörölés és gyermeksírás hallatszott ki.

Ez Shadon: élettől pezsgő, bűnben, kéjben és imákban tobzódó százezres nagyváros, a birodalom dicsőségének és erejének szimbóluma.

Az ifjú megállt egy magas, roskadozó épület előtt. Vékony fémrúdra akasztva cégér lógott alá, rajta tű, cérna. Finoman körbetekintett, majd benyitott az ajtón. Odabent hűvös félhomály fogadta, amely kellemes változás volt a kinti, tűző napsütés után. A levegőben enyhe festék- és gyapjúillat terjengett. Éppen egy szövőszéket tanulmányozott, amikor háta mögött halk lépteket, majd ajtónyitást hallott. A szoba végében elhelyezkedő pult mögött alacsony, idősödő hölgy bukkant fel. Őszbe csavarodó, szalmaszín haját szoros kontyba tűzve viselte. Arcán mosoly futott át, ahogy megpillantotta a fiút.

- Jó reggelt, Sineas! A rendelésedért jöttél? - kérdezte kissé érdes, mégis kedves hangján.

- Igen, Lady Noel.

- Ugyan, fiam, rég nem vagyok már hölgy… mindenesetre a ruha kész van, sőt, a lányok igazán kitettek magukért - azzal hátrafordult és eltűnt az ajtóban, ahol az előbb megjelent. Egy perc sem telt bele, s már megint a körtefapult mögött állt, kezében díszes, nemesi öltözettel. Felső részét címer ékesítette, melyen két sas gubbasztott egy sziklaormon. Sineas előbb megvizsgálta a ruhát, majd elégedett bólintással jelezte, hogy fizetne csomagolás után. Lady Noel közönséges, durva tapintású papírt vett elő: rég megtanulta, hogy a városnak ezen részén nem jár jól az, aki kirívóan díszes holmikkal sétálgat. Sineas három aranypénzt vett elő erszényéből, és a nő markába csúsztatta, majd köszönt, és távozott az üzletből.

Ande

• Téma: Misztikus | Író: Reasy

Felébredtem. Végre! Már napok, talán hetek óta nem bírok normálisan aludni. Zavaróbbnál zavaróbb álmok kergetnek. Alapjaiba véve szeretek aludni, régen nem is volt ilyen rémálom-rendellenesség, új keletű dolog lehet.
De túltettem magam rajta, vigasztalt a tudat, hogy ma péntek van, az utolsó nap a suliból – legalábbis ezen a héten. Feltápászkodtam, belebújtam a papucsomba, majd odasétáltam az íróasztalomhoz, a szobám másik végébe, és kikapcsoltam az ébresztőt a telefonomon. Már épp kapcsoltam volna vissza a billentyűzárat, amikor a kezdőképernyőn megláttam az SMS értesítések sokaságát. Úgy tűnik, napjainkban lehetetlen titokban tartani egy kezdődő szakítást. Bár valami ilyesmire számítottam. Két év kapcsolat után mindkettőnknek megvannak a saját kis „beavatott emberkéi”, akiknek kisírjuk magunkat egy-egy affér után. Nem akarok borúlátó lenni – sajnos szokásom -, de ez most valami más, komolyabbnak tűnik. Amolyan „végső visszaszámlálás”: amikor érzed, hogy szétmentetek, már nem dúl a szerelem, de a Facebook még mindig „Kapcsolatban”-t jelez.
Rá sem hederítettem, felöltöztem, zsebre vágtam a telefont, és kimentem reggelizni a konyhába. Folytattam a napom mint egy átlagosat. Mint egy átlagosat.
Amint a reggeli szertartásaim végére értem, hátamra kaptam az ajtófélfának támaszkodó táskám, és útnak indultam. Bezártam magam mögött a bejárati ajtót, és az utcára kiérve felnéztem az égre. A nap első fénysugarai már áthatoltak az éjszaka pajzsán. Nem volt matt sötét, de reggeli világosság sem. Viszont hideg az annál inkább volt. Felvettem a sapkám, és sietve a villamosmegálló felé vettem az irányt. Sajnos a reggelizés közbeni elmélkedés egy kisebb késést eredményezett, de a megállóba érve még nyoma sem volt a villamosnak. Félrehúzódtam a többi embertől, nekitámaszkodtam a korlátnak, és körbenéztem. Érdekes. Másfél éve mindennap erre járok, itt ácsorgok, várakozok, de még egyszer sem vettem szemügyre ezt a helyet tüzetesebben. Azt persze tudtam, milyen boltok és merre vannak a környéken, mi a sarki kocsma neve, de ez most valahogyan más volt. Benéztem minden apró sikátorba, elrejtett zugba, a villamossínek közé... tekintetemmel bejártam az egész városrészt.
Tekintgetéseim közepette a távolban észrevettem a közeledő villamost. Egy két szerelvényes jött, ennek még a mai napig tudok örülni, hiszen csak egy hónapja tudták megérteni „a nagyok”, hogy a kisebb jármű meglehetősen kevés a munkába, iskolába induló tömegnek.

Éjszaka a temetőben

• Téma: Horror

A lány maga elé meredve nézett ki az anyósülésről a sötét éjszakába. Nehéz volt felfognia, barátja mekkora ostobaságot csinált. Egy idióta fogadás miatt, most a temetőben kell szeretkezniük éjnek idején, a kocsi hátsó ülésén.

- Kérlek, ne legyél már ilyen… - nógatta bűnbánóan a mellette ülő barátja, Matt.
- Milyen?? Mégis milyen? Az összes hülyeségedbe beleviszel. – Amber mérgesen elfordította a fejét, hogy ne kelljen a fiúra néznie.
- Kérlek. Csak legyünk túl rajta, és menjünk el. Nekem sem éppen a legélvezetesebb. – Borzongva nézett körül a csendes temetőben.
Talán túlságosan is nagy csend volt. Ahogy a felhők a sötét égen kúsztak és a Hold kísérteties árnyékokat adott a sírköveknek.
Amber sóhajtott egy nagyot. Megpróbált felülkerekedni ellenséges érzésein. Kiszállt az autóból és hátraült. Matt követte.
- Ne haragudj. – Matt végigsimított a haján. Az egyik rakoncátlan tincsét barátnője füle mögé tűrte, és megcsókolta. – Szeretlek. De ezt te is tudod…
Nem tellett sok időbe, lekerültek róluk a pólók és nadrágok. Éppen tovább vetkőztek volna, amikor Amber valami furcsa zajt hallott. Egyre hangosodó csikorgás.
- Mi ez? – elhúzódott Matt-től és forgolódni kezdett. Kereste szétszóródott ruháit.
- Semmi… - vágta rá gyorsan a fiú és tovább puszilgatta a nyakát. A lány azonban nem tudott barátjára koncentrálni. Rossz előérzete volt.
- Matt… - kezdte volna, mikor hangos robajjal valami nekicsapódott a járműnek. Amber felsikított. Pulzusa az egekbe szökött és kétségbeesetten tekintgetett ki az ablakon.

Sose hagyjon el a remény

• Téma: Misztikus | Szerző: Katie

Egy rózsa futott végig a földön, utópikus sebességgel, felém közeledve. Nem tudtam mozdulni. A csodás növény elért a lábamig, és egyre kúszott fel rajtam, míg a földre nem estem, s teljes testemet el nem borította.

    Hirtelen felpattant a szemem. Csak álom volt. Próbáltam megnyugtatni magam, de szívem hevesen dobogott. Felkönyököltem, hogy lássam anya arcát. Összegömbölyödve feküdt az ágyon a falnak fordulva. A másik oldalamon két testvérem terült szét. Toma, rövidre nyírt hajú öcsém lábai az oldalamba fúródtak, feje pedig Lauren hónaljában bújt meg. Lauren már tizennégy évesen 175 centi volt, most így tizennyolc éves korára elérte a 182-t is. Haja ugyanolyan volt mint Tomaé és kifejezetten hasonlítottak egymásra arcilag is, habár az idősebb hasonmás csontozata sokkal erősebb volt. Karjain az izmok tökéletesen helyezkedtek el, rajtuk pedig a vadászat nyomai, és más sebhelyek pont kellően macsósították, amúgy is szemre méltó felépítését.

    - Mizu? - szólít meg Leuren, én pedig ijedtemben majdnem felugrom. Látom, hogy ezt Toma is érzékelte, forgolódik, és én védelmezőn betakargatom, majd odasúgom: Semmi baj. Még korán van. Aludj!

- Mi lenne? - vetem oda bátyámnak, akire most igen haragszom, hogy így megijesztett, s ezzel Tomát kizökkentette álmából. 

A Mészáros Legendája

• Kategória: Akció / Fantasy | Szerző: Ferc

A hegyek között egy völgy mélyén rejtőzik egy vár, a Bevehetetlen, és falai mögött élt a Mészáros. Legendák szólnak arról, hogy miként védte meg egymaga a várat, 2000 évvel ezelőtt.

Nos, hát kedves olvasóm, helyezd magad kényelembe, és elmesélem neked, miként indult útjára a Mészáros.

2000 évvel ezelőtt

A sötétség megállíthatatlanul terjedt a világon, és elérve ezt az országot az embereken eluralkodott a rémület, és a téboly. Sorra törtek ki a háborúk, és ezt az addig békés környéket is megtámadták. Hősünk frissen besorozott katonaként állt a várfalán. Izmos testén feszültek a páncélt tartó bőrszíjak, oldalán csillogott kétélű kardja, hátán tegez, benne számtalan nyílvessző, kezében pedig töltött nyílpuskát markolt. Hirtelen megszólaltak a harsonák, és ezt az ellenség rohama követte. Rusnya szörnyek rohantak a vár felé, elöl az élőholt vadállatok, mögöttük rég elhunyt, és visszatért hősi harcosok jöttek villogó kardokkal, őket pedig egy hatalmas sárkány követte, éjfekete pikkelyeivel, és hatalmas fekete hártyás szárnyaival félelmet ébresztett a Mészárosban, azonban ő rendületlenül állt a várfokán, és lövésre emelte számszeríját.

A Likas Kalandor Krónikái - 3. Rész

• Kategória: Humor | Szerző: Nedim

>>Előző rész<<
Hősünk tehát betért ebbe, az amúgy szentségtelenül elhagyatott négyes metró alagútba.
Nem is telt sok időbe, amíg találkozott egy büdös, ápolatlan, Csubakka szintű szőrzettel ellátott férfihez. Elég setétnek nézett ki a bácsi, ahogyan kancsal szemeivel Leora bámult.
-Állj! Nem mehetsz tovább, vagy meg leszek dögölve!-kérte meg udvariasan a fiút arra, hogy hagyja el a helyiséget.
-Miért, ki vagy te?-kérdezett vissza merészen hősünk.
-Laci!
-Mondj magadról valamit, Laci!
-Azt meg hogyan? Én csak másokat meg dögöltetni tudok!
-Hát úgy hogy mondasz magadról egy tulajdonságot!
-Lássuk csak...
A Laci haja dús! A Laci haja dús!
Laci haja dús, mint a rántott hús!

Pikkely és Vér - 3. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc 

>>Előző rész<<

Grhuwhor megdöbbent arccal ült, majd hosszas csöndet megtörve kérdezte. –Ezek szerint te vagy Ferc?
A fiú felállt, és a padlót bámulva a kijárat felé indult, majd a kinyitott ajtóban megállt. –Igen én vagyok Ferc!- Kiáltotta, majd elrohant.
Feras, vagyis immár Ferc Elrohant a tömeg mellett, és a város magasabb pontja felé sietett. Mikor a középső szintek egyikén járt megállt egy vörös-fénybe borult épület előtt. Óvatosan belépett a nyitott tölgyfa ajtón, és lekuporodott az egyik sarokba. –Ez a hely megteszi.- Motyogta, majd elmerült az éber álmok viharában.
Mikor felébredt egy lány bámulta, aki vele szemben kuporgott. Ferc próbálta kerülni a lány vörös szemeinek égető tekintetét, de mindhiába.
-Te is ragadozó vagy?- Kérdezte a lány, oldalra döntve fejét.
-Hogy mi?- Kérdezett vissza Ferc értetlenül.
A lány felugrott és egy pad háttámlájára lépett, majd megigazította hollófekete egyenes haját.
-Azt kérdeztem, hogy te is ragadozó vagy-e, mint azokon a képeken az a fiú?- Kérdezte a lány, és rámutatott a falon lévő képekre.

Pikkely és Vér - 2. Rész

• Kategória: Fantasy (regény) | Szerző: Ferc

>>Előző rész<<

Feras gondolkozás nélkül kirontott rejtekéből, majd egy villámgyors ütéssel oldalba könyökölte a medvét, ami a földre rogyott, de rögtön felállt, és rárontott a farkasfiúra. Ő mozdulatlanul várt, majd mielőtt elérte volna az állat tenyérrel a földbe döngölte annak a fejét. Amely nem mozdult többé. Mikor megfordult, hogy megnézze jól van-e a lány, az rászegezte méretes kardját, remegő karjai épp hogy elbírták a súlyos fegyvert.

Feras megvakarta az állát. –Elnézést a külsőm miatt.

A lány leengedte fegyverét, majd térdre rogyott.

-Hé! Hé! Jól vagy?- Kérdezte ijedten a lánytól, miközben közelebb lépett.

-Igen csak kimerültem kissé.- Válaszolta csengő hangon a lány.

Feras a kard felé nyúlt, miközben a lány arcát fürkészte. –Megnézhetem?

A lány átadta fegyverét, majd egy kulacsból ivott pár kortyot. Az ifjú végigmérte a pengét, annak egyenetlenségeit, párszor megsuhogtatta feje fölött, majd lesújtott a levegőre. Ahogy a kard a földbe csapódott a léghullám egy három méteres sávban szétfújta a havat.

-Nem csoda, hogy lepattant a medve fejéről, ormótlanul nagy egy ilyen vékony lányhoz.- Mosolyogta majd, letette a lány mellé.

A leány felhúzta térdeit, majd ráhajtotta a fejét. –Tudom, de erősnek kell lennem! Apám ezt kérte tőlem halála előtt, mint egyetlen gyermekétől.- Mondta halkan.

-És ezt úgy értette, hogy egy túlméretezett hentesbárddal hadonássz?-

-Honnan tudhatnád te? Egyáltalán ki, vagyis inkább mi vagy te?- Fakadt ki a lány.

Ferast hirtelen megrohanta pár emlékkép. –Igazad van, nem tudhatom, hogy mire gondolt az apád.- Leült a lány mellé. –De azt tudom, hogy egyetlen szülő sem akarja bajba sodorni gyermekét… Azt meg hogy ki vagyok, még én sem tudom.

Zsákutca

• Kategória: Akció/Dráma | Szerző: N. Tomi

2068. január 23.-a, délelőtt. A hó vastagon borítja a szántókat, ezért húgommal, Allievel kimentünk játszani a szabadba. Apánk a lelkünkre kötötte, hogy ha ilyen időjárásban akarunk mászkálni odakint, akkor jól öltözzünk fel – a családunknak nincs pénze biztosításra, így ha bármelyikünk összeszed valami betegséget, csak a szerencsében bízhatunk. Fájdalmas emlék kötődik a tapasztalathoz: édesanyánk nagyjából hét éve halt meg tüdőgyulladásban. Attól kezdve apa vigyázott ránk. Reggeltől estig gürcöl a város egyik összeszerelő üzemében éhbérért, de még így is a szerencsésebbek közé tartozik a munkásosztály tagjai közül – a nagyfokú gépesítés miatt sokan vesztették el egyetlen megélhetésüket. Tekintettel arra, hogy iskolába anyagi helyzetünk miatt nem járunk, és apa is egész nap távol szokott lenni, csak egymásra számíthatunk. Apa mindent megtesz azért, hogy jövőt biztosítson nekünk, ezért amikor alkalma nyílik rá, elmegy az antikváriuma. Ott vesz néhány megfakult, szakadozott tankönyvet, amikből mi mindennap olvasunk valamennyit. Allie orra bukik a hóban, ahogy az ültetvényeken futkosunk, mire én kacajjal a számon felsegítem. Ajkai huncut mosolyra húzódnak, s hirtelen egy marék havat ken szét az arcomon. A kibontakozó hócsata végére mindketten elfáradunk. Sapkája alól előbújtak rakoncátlan, mézszínű tincsei, fehér arcát pirospozsgásra csípte a hideg. „Azt hiszem, ideje hazaindulnunk” – vetem fel az ötletet. Némán bólint, majd botorkálni kezdünk az ösvény felé, amit követve eljuthatunk otthonunkhoz.

Az utolsó megbízás

• Kategória: Akció | Szerző: Flór

A falnak támaszkodtam, és kifújtam magam. Felnéztem egy pillanatra a holdra, mintha utoljára csodálnám meg gyönyörű sugarait. Mielőtt ölnék mindig ezt teszem, hátha utoljára látom. De most nem csak a pénz lebegett a szemem előtt. Ritka értékes zsákmányra kaptam megbízást.

Miután éreztem, hogy kellőképpen kipihentem magam a futás után, vettem egy mély levegőt, és elindultam. Felkapaszkodtam a falra, és azzal a lendülettel át is vetettem magam rajta. A túloldalt egy bokor várt, hogy enyhítse landolásomat. Előrántottam a tőrömet, és sötétséget magam mellé állítva lopkodtam, végig a kőfal tövében. Tetőtől talpig feketében voltam, így csak csendesen kellett mennem. Haladtam egyre beljebb a birtokba, mígnem egy kis hídhoz értem, aminek vékony fatetőzés díszelgett a tetején. Éppen átkelni szerettem volna rajta, amikor mozgást halottam. Felkapaszkodtam a híd tetejére, és vártam, hogy elmenjen az őr, de nem az történt, amivel számoltam.

A sötét gyűrű

• Kategória: Akció/Misztikus | Szerző: Theory Raister

- Találtunk még egyet Uram! Ez is olyan, mint a többi! – visszhangzott a kiáltás a sötét szobákon keresztül. Hirtelen egy férfi jelent meg. Magas, nem túl testes, fekete hajú. Barna szemeiből komor tekintet sugárzódott. Viselete egy világosbarna, kopott ballonkabát volt, alatta egy fehér ing, fekete szövetnadrág és lakkcipő. Komor tekintetébe szörnyültség költözött a látottaktól, mégis higgadtnak tűnt arca.

- Tegyék meg a szükséges lépéseket, majd szállítsák el a holttesteket. – mondta hideg, mély hanggal. Ezt követően maga is szétnézett a helyiségben.

Mindörökké Magyar

• Szerző: Reasy

1956, október 26; Budapest

Kovács Ákos egy másik társával rohant a lépcsőház keskeny falai közt. A szovjet tankok hamarosan elérik a mozit, ők pedig ezt szerették volna megakadályozni.
Beértek egy poros, lakatlan szobába. Teljesen üres volt odabent. Az egyetlen fellelhető tárgy, tárgyak az ablakba készített molotov koktélok voltak. A szoba két ablakkal rendelkezett (üveg persze egyikre sem jutott már). Mindkettő párkányában ott pihent kettő-kettő üveg, teljesen előkészítve a használatra.

-A srácok jó munkát végeztek!-mondta Ákos. Társa, Zoli pedig bólogatással helyeselt.
Guggolva az ablakmellé lopóztak, és próbáltak leskelődni. Igen fontosnak számított, hogy ne vegyék észre őket, hiszen amint meglátja őket egy szovjet, már csak egy nyelvfracsaró orosz szó kell és a földdel teszik egyenlővé az épületet. A dominóelv szerint pedig a mellette lévő 2-3 ház is követte volna, ahol szintén sok felkelő húzta meg magát.
Megjegyzés: A novellában szereplő nevek nem valós, azaz kitalált személyeket takarnak a történet valósághűsége ellenére!

Deja Vu

• Kategória: Akció/Misztikus | Szerző: N. Tomi

A könyvtár nyugalmát egy magas, vékony férfi zavarta meg. Zihálva csörtetett be a méretes üvegajtón, s egy halk „jó napot”-tal köszönt az idősödő könyvtárosnőnek. Fiatal arcára ráncokat gyűrt zavartsága, melyet bárki könnyedén leolvashatott róla. Pontosan tudta, mire van szüksége, így céltudatosan vágott át az antik polcok, asztalok között. Amikor megállt, tekintetét végigfuttatta az öreg, súlyos köteteken, míg végül egy kék, bőrkötetes lexikonon állapodott meg.
Por szállt a levegőbe, amikor leemelte: valószínűleg évek óta nem fogta emberi kéz. Ahogy fellapozta, az az érzés támadt benne, mintha a könyv gerince menten kettétörne. A lassan átlátszóvá kopó pergamenlapokon különös struktúrák voltak ábrázolva. Nem kellett sokáig keresnie, amíg rálelt jövetelének okára: háromszögben háromszög. A jel alatti magyarázatot nehezen tudta csak kiolvasni, a tinta egyenetlenül került a papírra, mintha a remegő kéz fogta volna a tollat. A szöveg így szólt: „Az ősi Figyelők klánjának jele. Még az V. században a Pápa szentségtelennek titulálta rendjüket, és kitagadtattak az egyház berkeiből. Rituális gyilkosságaik hatására a nép rettegte őket. Terveik épp úgy homályba burkolóznak, mint Nagymesterük neve.”

A tűz szülötte

• Kategória: Sci-fi | Szerző: Ferc

Üdvözlünk a 3209. évben. Az emberiség véghezvitte a legnagyobb álmaik egyikét, a világbékét. Nincsenek háborúk, járványok, és nincsen rasszizmus sem. Mindenki boldog, és elégedett, azonban ez a világ túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ezt a Wolper kolónián élő Virtlana is érzi. Hívogatóan lila szemeivel mindig a fenntartókat figyelte, azonban az utóbbi időben őt is figyelni kezdték. A lány nem törődött vele, hisz a szemein kívül nem tért el a többi lakostól. Vörös egyenesre vasalt haja a hátáig ért. Középmagas, vékony testalkatú lány volt. Általában fekete farmert, és szűkszabású rózsaszín felsőt viselt.
Az egyik szokványosnak induló nap folyamán olyan dolgok történtek Virtlanával, amiket senki nem értett. Testnevelésóra volt és a kötéllétrát kellett megmászniuk. Virtlana az egyik lépésnél megcsúszott és leesett, azonban amikor feleszmélt, hogy zuhan, a szemei hirtelen felvillantak, és alatta a föld egy puha homokgödörré változott, és ő sértetlenül megúszta.