- Kategória: Akció/Misztikus | Szerző: N. Tomi
Por szállt a levegőbe, amikor leemelte: valószínűleg évek óta nem fogta emberi kéz. Ahogy fellapozta, az az érzés támadt benne, mintha a könyv gerince menten kettétörne. A lassan átlátszóvá kopó pergamenlapokon különös struktúrák voltak ábrázolva. Nem kellett sokáig keresnie, amíg rálelt jövetelének okára: háromszögben háromszög. A jel alatti magyarázatot nehezen tudta csak kiolvasni, a tinta egyenetlenül került a papírra, mintha a remegő kéz fogta volna a tollat. A szöveg így szólt: „Az ősi Figyelők klánjának jele. Még az V. században a Pápa szentségtelennek titulálta rendjüket, és kitagadtattak az egyház berkeiből. Rituális gyilkosságaik hatására a nép rettegte őket. Terveik épp úgy homályba burkolóznak, mint Nagymesterük neve.”
A férfi becsukta, majd visszatette helyére a könyvet. Már éppen indult volna, ám figyelmét váratlan dolog ragadta meg. A könyvtár falán lógó tévén a rakpartot mutatták, alul a címsávban pedig a következő felirat siklott jobbról balra: „A kikötőben újabb gyilkosságra került sor, melyet a rendőrség az utóbbi időkben elkövetett tizennégy másikhoz hasonlónak ítélt. A tettes valószínűleg egyezik. Nyomatékosan felszólítanak mindenkit, hogy kerüljék el a környéket.”
A férfi szemei összeszűkültek, majd hirtelen mozdulattal az ajtó felé indult.
Kiérve a betondzsungel utcáira leintett egy taxit, s a mólók felé vette az irányt. Az autóban ülve a tovasuhanó épületeket nézte, melyek emeletekkel magasodtak föléje. Azon gondolkozott, hogy mihez is fog kezdeni, ha végre megtalálja, amit eddig keresett. Válaszokat akart. Elméje mélyén ködös emlékképek bújtak meg, melyek sosem nyertek értelmet előtte.
A kocsi hamarosan meg is érkezett a kikötőbe, számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy jó úton halad. A rendőrök még mindig helyszíneltek, így az eddigi esetek alapján a tettes is itt kell, hogy legyen. Már sötétedett, így az árnyak közt megbújva észrevétlenül megközelítette a holttest körül sürgölődő osztagot. Az áldozat drága, gyűrött öltönyben feküdt. Fején tágas lyuk ékeskedett, minden bizonnyal egyetlen, távolról leadott, tiszta lövés végzett vele. Homlokbőrére a Figyelők jelképét karcolták. A halott furcsán ismerősnek tűnt a férfinak, ám nem tudta volna biztosan megmondani, hogy honnan. Talán az egyik gazdasági talkshow-ban szerepelhetett, ennek azonban nem volt már jelentősége. Legalábbis nem itt, és nem most.
Óvatosan behúzódott egy sikátorba, mely két robosztus raktárépület között húzódott. Úgy gondolta, hogy egy magaslati pontról jobban meghatározhatja célpontjának helyzetét. Alig tett pár lépést azonban, mikor halk kattanást hallott háta mögül. Karjait széttárta, majd lassan megfordult. Egy csapzott hajú, középmagas férfi állt előtte. Pisztolyt szegezett rá, és szemeiben vad, eszelős tűz égett. Amint tekintetük összetalálkozott, az idegen arcából kifutott a szín, tagjai megremegtek.
- Brian… - nyögte elfúló hangon. Brian tudatát emlékképek özönlötték el, amint a férfi boldogan játszik egy kisgyerekkel a smaragdszín mezőkön. A férfi az apja!
- Te… - kezdte volna, ám mondatát lövés hangja szakította félbe. Apja egész testében megrázkódott, amint a lövedék mellkasába csapódott. Brian elvetődött, nehogy őt is eltalálják. Látta, amint apjának szájából vér buggyan elő, szemei révetegen bámultak a semmibe.
- Ne! – ordította maga elé. Hirtelen két, sötétbe öltözött alak ugrott le az egyik szomszédos épület tetejéről, s az egyikőjük laza mozdulattal állkapcson rúgta a földön heverő fiút. Brian érezte, amint fogai összekoccannak, száját vér íze töltötte meg. A fájdalom volt az utolsó dolog amit érzett, mielőtt a világ elsötétült előtte.
***
Amikor magához tért rögtön ráeszmélt, hogy valami nincs rendjén. Arca erősen sajgott, kezeit pedig vaskos, rideg fémbilincs zárta körül. Ahogy kinyitotta szemeit egy sötét, barátságtalan helyiség képe tárult elé. A falakat és a padlót is fekete kőlapok borították, fényt csupán a vele szemben álló oltárt szegélyező mécsesek biztosítottak. A szobába két ajtó is nyílt, mindkettőt a falból faragták ki.
Nagyjából 2 méter magasan lóghatott, így lába nem érte a nyirkos talajt, csuklói pedig egy rácsos plafonszerkezethez voltak rögzítve. A rácsok között meglehetősen nagy, szögletes rések tátongtak, akár át is fért volna rajtuk.
Gyorsan átgondolta magában a helyzetet, és arra jutott, hogy egyedül a meglepetés erejére számíthat, ha ki akar innen szökni. Szerencsére lábai nem voltak rögzítve, így elkezdett előre-hátra hintázni, míg végül elég nagy lendületet vett, és beakasztotta lábait az egyik rácsba. A bilincseiről lelógó lánc kellően hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy felhúzza magát, így eltűnve az esetleges látogatók szeme elől. Már csak várnia kellett, és reménykednie, hogy terve működni fog.
Percek telhettek el, mire a jobb oldali ajtó egyszer csak kinyílt. Egy fekete köpenyt viselő, fiatal férfi lépett be rajta. Finom metszésű arcát hegek csúfították el, fejét kopaszra borotválta. Kezében réztálat cipelt, melyben tucatszám tekeregtek a fehér pajorok. Megrökönyödve konstatálta Brian „eltűnését”, és gyorsan a rácsok alá lépett. Brian csak erre várt. Egy gyors mozdulattal a férfi vállára ereszkedett, majd lábaival körülfonta a nyakát, s eltörte azt. Áldozata néhány apró rándulást követően a földre hanyatlott, kezéből a tál, és annak tartalma is a földre került.
Brian szemei felcsillantak, amint meglátták a derékszíjon lógó kulcsokat, ám egy pillanat múlva ráeszmélt: nem tudja őket elérni. Elkezdte sorra venni a lehetséges megoldásokat, ám gondolatai minduntalan visszaterelődtek az elsőként eszébe jutó opcióra.
Lehunyta szemeit, majd sóhajtott egyet. Hüvelykujját szembefordította a többivel, majd rántott egyet a bal kezén, mire a bilincs élesen belevágott húsába. Ajkait összepréselte, nehogy elordítsa magát, ám még így is nehezére esett a dolog. Az elsőt újabb rántás követte, majd még egy, és még egy. Érezte, ahogy a bőr majd lassan a hús is leválik kézfejének csontjairól. Aláhulló vérének érintésére a lárvák megvadultak, s nyüzsögni kezdtek. Könnyezni kezdett a fájdalomtól, ám jól tudta, hogy ez az egyetlen lehetősége a menekülésre.
Egy utolsó elkeseredett mozdulat végül meghozta az eredményt, s hüvelykujjának mozgatóizmai megadóan leváltak a csontról. Akárhogy is próbálta visszatartani, keserves jajkiáltás szakadt fel belőle. A világot színes foltok homályosították el, agya csupán egyetlen szót ordított: „fájdalom!”. Kellett pár másodperc, mire összeszedte magát, ám maradék négy ujját képes volt mozgatni, és csuklója is kiszabadult. Lábait a jobb karját tartó láncra szorította, majd fejjel lefelé fordulva a kulcscsomó után nyúlt. Elsőre nem érte el, ám ahogy egy picit lejjebb ereszkedett sikerült ujjbegyeit a karikába helyeznie, s leemelte a bőrszíjról.
Bár kissé ügyetlen volt, kinyitotta a jobb kezét fogva tartó bilincset, mire a földre esett. Azonnal fel is ugrott, hisz a lárvák közé zuhant, melyek azonnal véres csonkja felé indultak. Undor fogta el, és határozottan nem akart belegondolni, hogy az immár halott fiúnak mi volt az eredeti szándéka velük. Odalépett a szentélyhez és jobban megszemlélte. A fekete márványoltáron két talpas rézkereszt, illetve egy tál pihent, ami majdnem megegyezett a papnövendék által behozottal, attól eltekintve, hogy ennek belsejét alvadt vér borította. Fölötte Jézus képe lógott, homlokán a töviskoszorúval.
Brian már épp eldöntötte volna, hogy melyik ajtón keresztül kísérelje meg a szökést, amikor a bal oldali hirtelen kinyílt. Rajta egy vörös, mögötte pedig két fekete köpenyes pap lépett be. A meglepetéstől megtorpantak, s ezt a pillanatnyi tétovázást kihasználva Brian felkapta az egyik keresztet, s annak tetejével előre a legközelebb álló, vörös ruhás férfi halántékába vágta. A csont megadóan reccsent, s a méretes sebből agyvízzel hígult vér ömlött Brian kezére. A növendékek összeszedték magukat, s mindketten áldozókést rántottak elő hátuk mögül. Brian a bal oldali felé lökte a vörös köpenyes holttestét, majd gyorsan a másik felé kapott, ám az ügyesen elkerülte.
Ismeretlen nyelven szólalt meg, mire a korábban megölt, rácsok alatt heverő növendék bőrén keresztül vér szűrődött ki a levegőbe, és nyalábbá formázódva Brian felé repült. Sikerült lebuknia, ám a falnak csapódó testnedvből kevés ráfröccsent, minek nyomán bőre sisteregve megperzselődött. Felkiáltott, s az igézőre vetette magát, sikeresen megragadva, majd kitörve annak nyakát. Kikapta kezéből a kést és a társa felé vágott, aki a még rálökött hulla félretaszításával volt elfoglalva. A penge az arcát érte, mire fájdalmasan felordított, ám Brian erélyesen gyomron öklözte és egy gyors suhintással átmetszette a torkát. Lihegve rázta le magáról a hullát, majd kétrét görnyedve a földre rogyott.
Mégis mi a fene volt ez? - gondolta magában.
Habár kutatásai során már találkozott kötetekkel, amelyek említettek hasonló, sötét mágiát, mindig csak írói túlzásnak gondolta. Az adrenalinnak köszönhetően elfeledkezett a csonkított kezét mardosó fájdalomról is, ám a harc elmúltával egyre inkább visszatért a kellemetlen érzés. Kinyitotta a bal oldali bejáratot. Egy hosszú, keskeny folyosót talált maga előtt, amely mentén újabb ajtók sorakoztak. Úgy gondolta, hogy ha elindul, majd csak kijut erről az átkozott helyről. Sokáig bolyongott, ám szerencséjére nem találkozott újabb szerzetesekkel. Egy jobboldali forduló után meglátott egy rácsot, amely minden bizonnyal a város alatti csatornákba vezetett. Hirtelen eszébe jutott, hogy a szentélyben hagyta a kulcscsomót, s halkan elmormolt egy szitokszót. A vas azonban öregnek tűnt, így néhány rúgás után megadóan fordult ki keretéből. Brian fejét lehúzva kimászott a csatornába, és a víz folyását követve hamarosan elért egy létrához, ami a felszínre vezetett. A mászás kellemetlen volt egy kézzel, és a szagok sem kifejezetten virágüzletre emlékeztették, de megkönnyebbülés, ami a kihalt, éjszakai utcára érkezéskor árasztotta el mindenért kárpótolta. Nagyot szippantott a friss levegőből, a vérmocskos kést pedig visszadobta a kanálisba. Igaz, hogy a keze csak hónapok után fog rendbe jönni, és ezt az időt kemény kutatómunkával fogja tölteni, mégis elégedett volt. A birtokába jutott egy olyan dolog, amivel eddig nem rendelkezett: egy világos cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése