- Téma: Horror
- Kérlek, ne legyél már ilyen… - nógatta bűnbánóan a mellette ülő barátja, Matt.
- Milyen?? Mégis milyen? Az összes hülyeségedbe beleviszel. – Amber mérgesen elfordította a fejét, hogy ne kelljen a fiúra néznie.
- Kérlek. Csak legyünk túl rajta, és menjünk el. Nekem sem éppen a legélvezetesebb. – Borzongva nézett körül a csendes temetőben.
Talán túlságosan is nagy csend volt. Ahogy a felhők a sötét égen kúsztak és a Hold kísérteties árnyékokat adott a sírköveknek.
Amber sóhajtott egy nagyot. Megpróbált felülkerekedni ellenséges érzésein. Kiszállt az autóból és hátraült. Matt követte.
- Ne haragudj. – Matt végigsimított a haján. Az egyik rakoncátlan tincsét barátnője füle mögé tűrte, és megcsókolta. – Szeretlek. De ezt te is tudod…
Nem tellett sok időbe, lekerültek róluk a pólók és nadrágok. Éppen tovább vetkőztek volna, amikor Amber valami furcsa zajt hallott. Egyre hangosodó csikorgás.
- Mi ez? – elhúzódott Matt-től és forgolódni kezdett. Kereste szétszóródott ruháit.
- Semmi… - vágta rá gyorsan a fiú és tovább puszilgatta a nyakát. A lány azonban nem tudott barátjára koncentrálni. Rossz előérzete volt.
- Matt… - kezdte volna, mikor hangos robajjal valami nekicsapódott a járműnek. Amber felsikított. Pulzusa az egekbe szökött és kétségbeesetten tekintgetett ki az ablakon.
- Most azonnal menjünk haza. – szólt remegő hangon Amber. Matt csak bámult ki az ablakon és nem szólalt meg. – Figyelj már! – kiáltotta, és erősen oldalba bökte. Azonban még mindig semmi válasz.
Matt lassú mozdulatokkal rákulcsolta az ujjait az ajtó kilincsére és kinyitotta azt. Ugyanilyen vontatottan kikászálódott és elindult a tőlük pár lépésre található erdő felé. Monoton rakosgatta egymás elé lábait, szinte önkívületben. Nem törődött vele, hogy egy szál boxerben sétálgat, sem azzal, hogy mögötte barátnője már-már hisztérikusan kiabál, hogy mi a fenét csinál. Ő csak ment tovább, előre meredt üveges szemekkel.
Amber ott maradt. Pólóját felsőtestéhez szorította. Szemében könnyek gyűltek fel. Nem tudta mitévő legyen.
Feltámadt a szél. Megzörgette a fák lombjait, hűvös légfuvallat járta át az autót. Amber egy jéghideg kéz érintését érezte meztelen hátán. Mintha valaki óvatosan végig simítana az ujjbegyével a bőrén. Megborzongott. A hideg szinte vágást ejtett rajta, egészen libabőrös lett.
„Ez nem lehet, ez nem lehet, ez nem lehet…” – Lehunyta a szemét és megpróbált nem reszketni. „Csak nyugalom. Számolj el háromig.” – Parancsolta magának. „Egy…”- meleg lehelet fújt a fülébe. „Kettő…” – Halk hörgést hallott közvetlen maga mellett. Feje megrángott, csukott szempillája alól egy könnycsepp gördült le. „Há…” – és egy vérfagyasztó ordítás hasított a levegőbe. Minden szertefoszlott. Amber szeme kipattant, villámgyorsan ugrott ki az autóból. Ledobta a földre ruháit és mezítláb rohanni kezdett abba a irányba, ahol Matt eltűnt a fák között.
- Matt! Matt! – sikongatta. Éles kavicsok és gallyak szúrtak a talpába. Bokrok között törte át magát. Testét végigkarmolászták az ágak, hajába mindenhová levelek akadtak. Olyan volt, mintha az erdő foglyul akarta volna ejteni. De ő csak tört előre, minden hátráltató tényező ellenére.
Már majdnem kiért az előtte elterülő tisztásra, mikor egy hatalmas sáros részre lépve a földre zuhant. Kezét maga elé tette, hogy tompítsa az esést, de még így is sikerült jól megütnie magát. Egész teste sajgott. A sár bepiszkította alsóneműjét. Elkeseredetten próbált felállni, nehogy véletlenül megint elessen. Kibotorkált a tisztás közepére és térdre borult. Nem is nézte, hova ül le, csak letette magát. Rögtön megbánta. Lehunyt szemekkel térdepelt valamilyen folyékony, ragacsos anyag közepén. Nem mert kinézni szemhéja mögül. Félt a látványtól, ami elé tárulna. Ujjaival kezdett tapogatózni, míg meg nem érezte a nedű selymességét. Nem víz volt, de nem is sár. Annál sokkal finomabb. Muszáj volt kinyitnia a szemét. Ami legelőször feltűnt neki, az az élénk szín volt. Vörös. Egy vértócsa közepén helyezkedett el. Elszörnyedt, mikor a felismerés halványan derengeni kezdett elméjében. Undor ült ki az arcára, émelygő hányinger környékezte. Felpattant és a legközelebbi fához szeretett volna támolyogni, amikor meglátta, hogy egy baljós, csuklyás ember közeledik felé a sötétségből. Semmilyen hangot nem hallatott, mondhatni lebegett. Minél közelebb ért, Amber-en annál jobban uralkodott el a páni félelem.
Az adrenalin lüktetett ereiben, szíve eszeveszett tempóban kalapált. Megfordult és lóhalálában kirohant a fák közül, vissza, arra az irányba, ahonnan jött, még inkább tudomást sem véve a belé kapaszkodó természetről. Mikor kiért, az autóhoz szaladt. Fáradtan rátámaszkodott, és kifújta magát. Koszos arcán csíkot hagytak a könnyek, haja összegubancolódott és több sebből is vérzett. Minden porcikája reszketett és összes idegszála azt sikította, hogy Fuss!, de ő csak állt ott, földbe gyökerezett lábakkal, lihegve, tanácstalanul.
Agya mindenegyes tekervénye felturbózott tempóban pörgött, megoldást keresve. Nem kellett.
Hangos csattanás kíséretében Matt teste a kocsi tetejére zuhant. Amber a szájára tapasztotta a kezét és zokogva hátra esett. Matt karjai tehetetlenül lógtak le teste mellett. Lábai természetellenes szögben álltak, hasán hatalmas szabdalt nyomok, melyekből végig patakzott a bíborvörös vér a testén, egészen az ujjbegyéig, ahol cseppekben hullott a fűre.
Ez volt a vég. Amber mikor felfogta a látottakat, már sírni sem tudott. Sokkot kapott. Egyetlen gondolata csak az volt, hogy minél távolabb jusson a holttesttől. El onnan. Kapálózni kezdett, hátrafelé tolta magát a földön ülve. Nem figyelt a háta mögé. Képtelen volt levenni tekintetét halott szerelméről.
Hirtelen valamibe beleütközött. Megtorpant, és rettegve felpillantott. A csuklyás alakot látta a feje felett. Az nem szólt egy szót sem. Csak egy mozdulat volt és a világ elsötétedett Amber körül.
Már a temeőben sincs nyugalom
Ezúttal nem a rendbontóktól kell tartania a városnak. Ma reggel egy idős hölgy találta meg a két tinédzser, Amber Kathlin (17) és Matt Sompton (18) holttestét. „A fiatalok rejtélyes körülmények között haltak meg, valószínűleg gyilkosság áldozatai lettek, de az sem kizárt, hogy egyikük végzett párjával, majd öngyilkos lett – nyilatkozta újságunknak a rendőrkapitányság szóvivője. - A helyszínen semmilyen gyilkos fegyvert nem találtunk, viszont vért annál többet. Az autónál, az erdőben… Különleges bűnténnyel állunk szemben. Tekintve, hogy egyikükön jóval több sérülés található. Azonban még az a kérdés is megválaszolatlan, hogy a két fiatal mit keresett ilyen későn ezen az elhagyatott területen.” A továbbiakban a pszichológus…
Nem olvasta tovább a cikket. Felállt az asztaltól gyűrött újságjával együtt és kiment a szobából. Kinyitotta a pince kulcsra zárt ajtaját, és lemasírozott a lépcsőn.
Az alagsor padlóján egy félmeztelen lány kuporgott. Szája bekötve egy rongydarabbal, nehogy kiabáljon. Az idegen meghúzott egy lámpazsinórt és máris derengő fényesség támadt.
- Tessék picinyem. – Vágta le a papírt a nő elé a mocsokba. – A rendőrség megtalálta a testeteket. Hivatalosan is halott vagy…
Gúnyos mosolyra húzta száját. Ajkai mögül kivillantak rothadt fogai. A lány lehajtotta a fejét és csendes zokogásba kezdett.
- Sírj csak, sírj, drágaságom. Innen soha nem jutsz ki élve… - fejezte be mondandóját a rejtélyes férfi egy sátáni kacaj keretében és visszament a szobájába, egyedül hagyva a remény vesztett nőt.
Matt lassú mozdulatokkal rákulcsolta az ujjait az ajtó kilincsére és kinyitotta azt. Ugyanilyen vontatottan kikászálódott és elindult a tőlük pár lépésre található erdő felé. Monoton rakosgatta egymás elé lábait, szinte önkívületben. Nem törődött vele, hogy egy szál boxerben sétálgat, sem azzal, hogy mögötte barátnője már-már hisztérikusan kiabál, hogy mi a fenét csinál. Ő csak ment tovább, előre meredt üveges szemekkel.
Amber ott maradt. Pólóját felsőtestéhez szorította. Szemében könnyek gyűltek fel. Nem tudta mitévő legyen.
Feltámadt a szél. Megzörgette a fák lombjait, hűvös légfuvallat járta át az autót. Amber egy jéghideg kéz érintését érezte meztelen hátán. Mintha valaki óvatosan végig simítana az ujjbegyével a bőrén. Megborzongott. A hideg szinte vágást ejtett rajta, egészen libabőrös lett.
„Ez nem lehet, ez nem lehet, ez nem lehet…” – Lehunyta a szemét és megpróbált nem reszketni. „Csak nyugalom. Számolj el háromig.” – Parancsolta magának. „Egy…”- meleg lehelet fújt a fülébe. „Kettő…” – Halk hörgést hallott közvetlen maga mellett. Feje megrángott, csukott szempillája alól egy könnycsepp gördült le. „Há…” – és egy vérfagyasztó ordítás hasított a levegőbe. Minden szertefoszlott. Amber szeme kipattant, villámgyorsan ugrott ki az autóból. Ledobta a földre ruháit és mezítláb rohanni kezdett abba a irányba, ahol Matt eltűnt a fák között.
- Matt! Matt! – sikongatta. Éles kavicsok és gallyak szúrtak a talpába. Bokrok között törte át magát. Testét végigkarmolászták az ágak, hajába mindenhová levelek akadtak. Olyan volt, mintha az erdő foglyul akarta volna ejteni. De ő csak tört előre, minden hátráltató tényező ellenére.
Már majdnem kiért az előtte elterülő tisztásra, mikor egy hatalmas sáros részre lépve a földre zuhant. Kezét maga elé tette, hogy tompítsa az esést, de még így is sikerült jól megütnie magát. Egész teste sajgott. A sár bepiszkította alsóneműjét. Elkeseredetten próbált felállni, nehogy véletlenül megint elessen. Kibotorkált a tisztás közepére és térdre borult. Nem is nézte, hova ül le, csak letette magát. Rögtön megbánta. Lehunyt szemekkel térdepelt valamilyen folyékony, ragacsos anyag közepén. Nem mert kinézni szemhéja mögül. Félt a látványtól, ami elé tárulna. Ujjaival kezdett tapogatózni, míg meg nem érezte a nedű selymességét. Nem víz volt, de nem is sár. Annál sokkal finomabb. Muszáj volt kinyitnia a szemét. Ami legelőször feltűnt neki, az az élénk szín volt. Vörös. Egy vértócsa közepén helyezkedett el. Elszörnyedt, mikor a felismerés halványan derengeni kezdett elméjében. Undor ült ki az arcára, émelygő hányinger környékezte. Felpattant és a legközelebbi fához szeretett volna támolyogni, amikor meglátta, hogy egy baljós, csuklyás ember közeledik felé a sötétségből. Semmilyen hangot nem hallatott, mondhatni lebegett. Minél közelebb ért, Amber-en annál jobban uralkodott el a páni félelem.
Az adrenalin lüktetett ereiben, szíve eszeveszett tempóban kalapált. Megfordult és lóhalálában kirohant a fák közül, vissza, arra az irányba, ahonnan jött, még inkább tudomást sem véve a belé kapaszkodó természetről. Mikor kiért, az autóhoz szaladt. Fáradtan rátámaszkodott, és kifújta magát. Koszos arcán csíkot hagytak a könnyek, haja összegubancolódott és több sebből is vérzett. Minden porcikája reszketett és összes idegszála azt sikította, hogy Fuss!, de ő csak állt ott, földbe gyökerezett lábakkal, lihegve, tanácstalanul.
Agya mindenegyes tekervénye felturbózott tempóban pörgött, megoldást keresve. Nem kellett.
Hangos csattanás kíséretében Matt teste a kocsi tetejére zuhant. Amber a szájára tapasztotta a kezét és zokogva hátra esett. Matt karjai tehetetlenül lógtak le teste mellett. Lábai természetellenes szögben álltak, hasán hatalmas szabdalt nyomok, melyekből végig patakzott a bíborvörös vér a testén, egészen az ujjbegyéig, ahol cseppekben hullott a fűre.
Ez volt a vég. Amber mikor felfogta a látottakat, már sírni sem tudott. Sokkot kapott. Egyetlen gondolata csak az volt, hogy minél távolabb jusson a holttesttől. El onnan. Kapálózni kezdett, hátrafelé tolta magát a földön ülve. Nem figyelt a háta mögé. Képtelen volt levenni tekintetét halott szerelméről.
Hirtelen valamibe beleütközött. Megtorpant, és rettegve felpillantott. A csuklyás alakot látta a feje felett. Az nem szólt egy szót sem. Csak egy mozdulat volt és a világ elsötétedett Amber körül.
Már a temeőben sincs nyugalom
Ezúttal nem a rendbontóktól kell tartania a városnak. Ma reggel egy idős hölgy találta meg a két tinédzser, Amber Kathlin (17) és Matt Sompton (18) holttestét. „A fiatalok rejtélyes körülmények között haltak meg, valószínűleg gyilkosság áldozatai lettek, de az sem kizárt, hogy egyikük végzett párjával, majd öngyilkos lett – nyilatkozta újságunknak a rendőrkapitányság szóvivője. - A helyszínen semmilyen gyilkos fegyvert nem találtunk, viszont vért annál többet. Az autónál, az erdőben… Különleges bűnténnyel állunk szemben. Tekintve, hogy egyikükön jóval több sérülés található. Azonban még az a kérdés is megválaszolatlan, hogy a két fiatal mit keresett ilyen későn ezen az elhagyatott területen.” A továbbiakban a pszichológus…
Nem olvasta tovább a cikket. Felállt az asztaltól gyűrött újságjával együtt és kiment a szobából. Kinyitotta a pince kulcsra zárt ajtaját, és lemasírozott a lépcsőn.
Az alagsor padlóján egy félmeztelen lány kuporgott. Szája bekötve egy rongydarabbal, nehogy kiabáljon. Az idegen meghúzott egy lámpazsinórt és máris derengő fényesség támadt.
- Tessék picinyem. – Vágta le a papírt a nő elé a mocsokba. – A rendőrség megtalálta a testeteket. Hivatalosan is halott vagy…
Gúnyos mosolyra húzta száját. Ajkai mögül kivillantak rothadt fogai. A lány lehajtotta a fejét és csendes zokogásba kezdett.
- Sírj csak, sírj, drágaságom. Innen soha nem jutsz ki élve… - fejezte be mondandóját a rejtélyes férfi egy sátáni kacaj keretében és visszament a szobájába, egyedül hagyva a remény vesztett nőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése