Versek #1

Ahogy azt a modulsávban lévő szavazásnál is észre vehettétek, szeretnénk színesebbé tenni a blogot, hogy ne csak novellák legyenek fent. A szavazatokat még mindig várjuk, eddig a rajzokra és a grafikákra érkezett a legtöbb voks, ezúttal viszont néhány - szám szerint három - verssel rukkoltunk elő. Ha majd több vers lesz fent, lesz külön menüpont erre a fenti menüben, addig az "egyéb" közt találhatjátok meg őket.

Tavaszi felkelte

Friss harmaton csillan
A felkelő nap fénye
Kis madárka villan
S elsuhan az égbe

Aranyos dallamát
A szél repíti messze
Reménysugallatát
Egy rózsába rejtette

S, ahogy e virág
Virágba borul
Úgy is e világ
Most hozzá hasonul

Kikeletben sugárzó
Gyönyörű szép fénye
Rózsasínbe boruló
Horizonti képe

Mely szebb világot teremt
Reményteli létet
Egy keservesebb telétől
Eltérő szépséget.

(Írta: Flór)

Az éj vándora

Oly messze vándorol s baktat még a hajnal,
De kanyargós zarándokútján el ne tévedj,
Az éji sötétben lágyan ringat álomba a dal:
Magához hív, elcsábít, s megnyugszik a lélek.

Csak merülj el, és bátran hunyd le a szemed
Szakíts minden rosszal, mindennel, mi árt neked
Halld, ahogy hívlak, hát gyere, szorítsd meg kezem,
S ne engedd el, utazzunk együtt, amíg csak lehet.

Találj magadra ott legbelül, találj rá, csak a jóra,
Érezd szíved dobbanását, hogy átjárja testedet,
Halld a csobogást, hogyan áramlik lelked folyója,
Lásd a csodát, hogyan érsz át mindent, mint világnak tengere

Vándorolj át az éjen, táncolj, repüld át az álmokkal
S ha majd felébredsz, nyisd ki a szemed, nézz kelet fele:
Lásd, miként törik darabokra az égen sötétség pajzsa,
Miként szíved égboltján felragyog békédnek jele.

(Írta: Reasy)