Bren - Swag-Yolo!

• Szerző: Bren | Téma: Gondolatok

Én most azért jöttem, hogy elhordjam a saját generációmat. Akinek nem inge, nem veszi magára, mert még véletlenül kicsi lesz rá, kipakolódik a melle és népszerű lesz a negyvenes pedofilok körében. Térjünk rá a népszerűségre. Olyan dolog nincsen ami mindenkinek tetszik, amit mindenki egyformán elismer, amit senki nem szól le. Ez így van rendjén nem vagyunk egyformák.. stb. (Képzeljetek el még körülbelül fél oldalnyi semmitmondó sablonszöveget amiket most lusta vagyok megjeleníteni.) A népszerűség sokféle. Más szeretni és tisztelni egy sportolót az elért eredményeiért és kitartásáért, mint bálványozni valakit, akinek az összes képessége kimerül abban, hogy „jó a segge”. Lényegtelen. Azokhoz szeretnék szólni akiket még érdekel, hogy mit gondol róluk a társadalom.

Bren - Álombolt

• Szerző: Bren

A nehéz tölgyfaajtó durván csapódik neki a vendéget, úgymond bejelentő csengőnek. A kis poros üzletben az embernek pár pillanatra olyan érzése támad, mintha a harangszó hatására minden életre kelne. Ez persze azonnal elmúlik, hiszen butaság. A tárgyak a gyerekmesékben táncolnak és énekelnek, esetleg ijesztgetnek, hogy aztán lidércálmokat hozzanak a még ártatlan kisgyerekekre, és őket is belekeverjék a média által generált hamis tévképzetekbe.

A helység nagy, körös-körül hosszú polcok húzódnak a legkülönfélébb tárgyakkal megpakolva. Akad itt elszáradt vadvirág, molyette szalmakalap, emberi koponya, kitömött macska, elszakadt selyemszalag és rengetek színes üvegecske. A nagy, többliteres befőttesüvegektől kezdve egészen az apró lombikokig és pipettákig. Van, amiben színes ködök lejtenek különös táncot, mások egészen üresnek tűnnek. Pedig mind fel van címkézve, különös dolgok: Halott szerelme, Sárkányvirág kivonat hurutos köhögésre, Ködmacska befőtt, Patron árnyjátékhoz (tapétára nem ajánlott)..

Bren – Játszmák

- Ülj le! Jó, nagyon ügyes. Tedd ide kezed. Kissé furcsa érzés, de majd megszokod. Tudod mi ez? - Még szép hogy tudom.
- Nem.
- Hazugságvizsgáló. Mond valamit? – Tizennégy éves koromtól fogva ez megy. Mindig ez volt apám első kérdése. Ő tudta hogy be fog következni. Felkészített. Mégsem tudom megbocsátani neki.
- Nem. – A férfi arca megrándul. Harmincas évei elején járhat, de már enyhén őszül. Arca, vonásai markánsak, a karszalagja alátámasztja sejtéseimet.
- Nem tudod mire lehet jó? – Nem arra amire hiszitek. Annyit hazudok amennyit akarok. Legalábbis én.
- Gondolom ha hazudok csinál valamit.
- Telitalálat. Tehát hazudni tilos. Most pedig bekapcsolom. Érthető voltam? –Egész jó kis trükk. Számoltak vele, hogy ki tudom játszani, azzal viszont nem hogy átlátok rajtuk.

Molylepke

• Téma: Gondolat / Érzelmes | Szerző: Bren

Óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. A zár egy kattanással jelzi, hogy kiléphetek a valóságból. Egyedül lehetek. Újra.
Amikor legutoljára jártam itt a szoba még óriási, a képzeletem végtelen birodalma volt. Ma már csupán egy szánalmas kuckó. A kockaköveken mocsok, az elkorhadt ágy alól kikandikál egy kifakult plüssállat szakadt, kockás lába. Lehajolok, finoman kihúzom. Porfelhő száll fel. Esetlenül tartom kezeimben a pepita mackót. A fénytelen gombszemek felidézik bennem a rég eltűnt éveket. A kislányt aki félt a szekrényétől és rendszeresen bemászott az ágy alá beszélgetni egy kobolddal. Mintha egy másik életben történt volna. Múlt. Nincs többé. Elszállt, mint az a fekete holló az ablak előtt. Vajon hová tarthat? Szereti valaki? Szerintem az állatok is szeretnek.

Bren versei

• Téma: Vers | Szerző: Bren

Csak Lépj Tovább! 

Halk szó, 

Monoton induló, 

Csendes sírás, 

Gyenge felsorolás. 

Egy hang, 

Egy jel, 

Hogy ne vesszünk el, 

Bár a szó nem számít már. 

De valami kell, 

Hogy ne adjuk fel, 

Bár folytatni nem akarom, 

Soha többé már. 

"Pici lány"

• Téma: Fantasy | Szerző: Bren

Most kivételesen hálás vagyok az ébresztőórának, hogy erőszakkal kirángat rémálmai tengeréből. Az ember elvileg nem halhat meg álmában, hát nekem szinte mindig sikerül. Már szerintem meglepődni sem fogok ha egyszer tényleg bekövetkezik. Ez is csak egy átlagos kedd reggel: Köszönet a kitartó vekkernek, a legújabb borzalmak csendes feldolgozása, öltözködés, fogmosás, hülye gondoltok.. De valami nem stimmel, valami van a levegőben, megmagyarázhatatlan feszültség, bár könnyen lehet az is hogy az én elmebajom. Sokszor vannak hülye megérzéseim, amik néha érthetetlen okokból törnek rám. A legintenzívebb a nagymamám halála előtt történt. Még szerintem általánosban. Az egyik szünetben minden különösebb előjel nélkül összeroppantam. Könnyek patagzottak az arcomon, össze-visszadobáltam magam a padlón és még a tanároknak, majd később a pszichológusnak sem tudtam megmagyarázni, hogy pontosan mi bajom volt. Amikor rá két napra meghalt a nagyim akkor kezdtek furán, vagy inkább még inkább különcként tekinteni rám. Nem érdekelt. Jobb pillanataimban egyáltalán nem foglalkozok mások véleményével, csak az ilyen enyhén szólva érdekes megérzések idején leszek érzékenyebb. Viszont a mostanit még sosem tapasztaltam. Minden idegszálam megfeszült, készen álltam a menekülésre. A szívem olyan hangosan zakatolt, hogy azt hittem a konyhaasztalnál álmosan ücsörgő, teáscsészéjét szorongató húgom is meghallja. Igazából tökéletes ellentétek vagyunk. Belsőleg. Benne nincsen semmi furcsaság, őt nem veszik körül megmagyarázhatatlan dolgok, neki nem súgnak össze a háta mögött. Ő normális. Ez az én számból legtöbbször szitokszóként hangzik el, de tény hogy picit irigykedem rá. Jó lehet, bár tudom, ne mondjak olyan dolgokról véleményt amit nem tapasztaltam.