A Legszebb ajándék

• Szerző: Ani

Érezted már úgy, hogy egyedül vagy, mint a kisujjad, hogy egyetlen személy sincs a Földön akihez kötődsz? Nos, én ebben a cipőben jártam. Igazából ma, szentestén hiányoztak a legjobban. Míg a legtöbb árvaházbeli gyermek a fenyőfát díszítette, én az ágyon ücsörögtem és a tőlük kapott plüssmackót szorongattam. Már négy év telt el azóta, hogy elvesztettem őket, viszont a mai napig sem dolgoztam fel igazán. De idén minden más lesz, ugyanis nem viselem el tovább, hogy a bőrszínem vagy éppen a hajam miatt csúfoljanak. Magyarországon egészen átlagos gyerek lettem volna, de Tokióban..hófehér bőröm és rikító, vörös hajam már az általános iskolában is igen nagy feltűnést keltett.
Ma viszont igencsak veszélyes dolgot fogok véghezvinni. Megszököm. Elmegyek abba a fogadóba, ahová a szüleimmel sokat jártunk. Aztán megkérem a fogadóst, hogy adjon nekem szállást, cserébe pedig felajánlom neki, hogy bármilyen munkát elvégzek. Remélem, hogy megesik rajtam a szíve és nem hagyja, hogy utcára kerüljek. Más ember talán ottmaradt volna míg örökbe nem fogadják, de én már szinte teljesen lemondtam erről. 

Mikor az összes ágy felől egyenletes lélegzést hallottam, kibújtam az ágyból és lábujjhegyen egészen az ajtóig osontam. Óvatosan kinyitottam azt, majd szétnéztem, hogy jön-e valaki, mivel senkit sem láttam behúztam magam mögött azt és a kijárat felé igyekeztem. Kiléptem a csontig hatoló hidegbe és fellélegeztem, hogy a nehezén már túl vagyok. Az időjárás is nekem kedvezett a hatalmas ködben három méterre sem lehetett ellátni és a hó is nagy pelyhekben hullott. Mindez megkönnyítette a dolgom, mert így biztos, hogy nem vesznek észre és a lábnyomaimat is friss hóréteg fogja borítani. Talán nem szép dolog tőlem, hogy ezt teszem, mert szinte biztos, hogy minden gyermek és felnőtt engem fog keresni, de ez az én ajándékom és egyben a bosszúm is ezért a rengeteg szenvedésért, megalázásért amit itt kaptam. Végül meghiúsult a tervem, mert egyszerre csak szembetaláltam magam az árvaház vezetőjével. Igazából észre sem vettem, hogy felém közeledik, mert éppen arról álmodoztam, hogy mennyivel lesz jobb az új életem, mint a mostani. Így összerezzentem amikor megszólított:
- Jó estét Kinga! Mi járatban?
- Ő…jó estét! Tudja rosszul éreztem magam és jobbnak láttam, ha kijövök pár percre, mert nem szerettem volna felébreszteni a szobatársaimat.
- Akkor talán jobb lesz ha veled maradok, mert nem szeretném ha elájulnál.
- Ahogy gondolja- eközben persze elátkoztam magamban.
Körülbelül öt perc elteltével már a folyosón voltunk. Már távolról éreztem a mézeskalács illatát, amit a konyhán szorgosan sütöttek. Egészen a hálószoba ajtajáig csendben lépkedtünk egymás mellet, amikor be akartam lépni az ajtón Anne a kezét a vállamra tette és ezt mondta:
- Holnap vendégek érkeznek hozzád, vedd fel a legszebb ruhád! Viszont most menj, pihend ki magad! Boldog karácsonyt!
- Önnek is és jó éjszakát!- azt hiszem, mondanom sem kell, hogy az izgalomtól alig bírtam elaludni.
Másnap életem egyik legjobb napja volt, mert egy fiatal házaspár elhatározta, hogy örökbe fogadnak. Számomra ez mindennél szebb ajándék volt, a világ összes kincsének nem örülnék ennyire, mint ennek.

Szóval te, aki arról álmodik, hogy laptopot vagy telefont rejt a csomagolópapír, gondolj bele, hogy másnak mennyit jelent egy-egy kedves szó, mások kinőtt ruhái vagy éppen az a tudat, hogy újra lesz családja.