Nyolcvanhat rózsaszál

• Kategória: Dráma, érzelmes | Szerző: Rae Keels

Ahogy a tenger fehéren habzó hullámai nyaldosták mezítelen lábát, ő néma csendben állt és figyelte, ahogy a hatodik rózsaszál hánykolódva a vízen egyre távolabb és távolabb került. Még akkor is a távolba meredt, mikor a rózsa már nem volt látható. S figyelte az apró hullámokat, és tudta jól ezzel üzeni neki, hogy megkapta. Lassan megfordulva elindult a part felé és szemében a gyász könnyek jelentek meg. Visszafordult s csak ennyit mondott: "Hiányzol nagyon, hiányzol."

Hatodik éve, hogy ezt csinálta. Minden évben, május 29-én kiment a tengerhez és egy szál rózsát dobott a vízbe. Ezzel emlékezve szeretett édesanyjára.
A szél lágyan lobogtatta hosszú barna haját, és finoman arcáról felszárította a könnyeit. Az emlékek halovány képei úsztak be gondolataiba, halvány mosolyt csalva az arcára. Két kezét széttárva forogni kezdett, egyre sebesebben és sebesebben. Élvezte, ahogy a világ körülötte összemosódva veszi körbe. Ahogy forgott, hirtelen megállt és eldőlt a homokba. Az égre nézett és mosolyogva ennyit suttogott.
"Érzem, hogy itt vagy!"

Gyönyörű barna hajú lány állt a tengerben. Nadrágját felhajtva mélyebbre gázolt a hullámok közt. Kezében egy szál rózsa, amit a szél tépdesett. Elszántan gázolt a dühöngő vízben, miközben szorosan markolta a virágot, aminek tüskéi kis pontokban a tenyerébe fúródtak.
A parton egy katona fiú állt és aggódva figyelte szerelmét. Kiabált neki, de a lány nem hallotta.
Végre megállt és a kezében lévő rózsaszálat eldobta. Egy ideig a szél játszott vele a levegőben, majd kecsesen a vízre ejtette. Majd a hullámok ragadták magukkal és vitték tova. A lány boldogan figyelte a kis piros pontot, ami már messze járt. Mikor nem látta már, megfordult, elindult kifelé a partra. Szerelme ölelő karjaiba borult, s ennyit mondott.
"Tudom, hogy meg kapja."

Az évek teltek, a rózsák a tengerben minden évben megjelentek. A lány minden évben kiment. Kéz a kézben sétált jegyesével a víz felé s együtt dobták be a huszadik rózsaszálat. A víz engedelmesen magával ragadta a virágot, s ahogy sodródott az a kis törékeny szál, úgy zárult le egy időszak is a lány életében. Nem felejtette el édesanyját, ki éltével megmentve őt, itt hagyta a földön.
Megfordultak, s csak ennyit mondott: "Tudom, hogy megkapja." A férfi mosolyogva bólintott és egy csókot nyomott szerelme ajkaira.

Évekkel később

A nap gyönyörűen sütött, sugarai a tenger vizén táncot jártak. Egy nő és egy kis fiú állt a tengerben. Mindketten egy - egy rózsaszálat fogva kezükben és sírva eresztették szélnek. A két rózsa együtt hullott le a vízre és együtt folytatva útjukat, úsztak tova.
A kisfiú felnézett anyjára és ennyit mondott: "Meg kapja, tényleg megkapja?" Mire az anya ezt válaszolta: "Tudom, hogy megkapja."
Csendben kéz a kézben indultak ki a partra. Az anya haloványan látta, ahogy egy férfi várja, széttárt karokkal, mosollyal az arcán. Sietve indul el feléje, fia kezét fogva. De ahogy egyre közelebb ér, férjét egyre halványabban látja. Megáll és lenéz a fiára. Hat éves, ép annyi, mint ő volt akkor, amikor az anyját elveszítette.
Kisfiára néz, majd elmosolyodik. Megragadja a kicsi két kezét, felkapja és pörögni kezd vele. És csak forog és forog, boldogan hallgatva fia kiáltozásait és boldog kacaját. Mikor elfárad, ledőlnek a homokba és az égre nézve ennyit mond: "Ott vannak fönn, apa és a nagyi. Ott laknak fönn és esténként a két legfényesebb csillagként őrzik álmainkat."

Egy hosszú hajú öreg nő, áll a tenger hullámai közt egy rózsaszálat tartva kezében. Botját eldobva magától mosollyal az arcán indul beljebb a tengerbe. Szemei boldogan csillognak, hajával a szél lágyan játszik, de őt ez nem zavarja. Fáradtan áll meg a tengerben. A hullámok nem kímélve támadják, de mint a szikla úgy áll ott középen. Lassan megfordul és a partot kémleli, de ő már döntött s tudja, hogy nem tér vissza többé. Nem sietve, elindul még beljebb, és ahogy lábai a homokba süppednek, egyre érzi, hamarosan megérkezik. Lába már nem ér a homokba és ő elengedve magát a nyolcvanhatodik rózsaszállal elindul az örökké valóságba.