Utálva szeresd, de határtalanul,
Utáld határtalanul, de szeresd.
Határtalanul szeresd, de utáld.
Légy vele boldog éjeken, nappalokon át. Fonjátok egybe ujjaitokat, reméld, hogy a naplemente ma is többet rejteget magában, mint azelőtt és az előtt is.
Mert te mindig vele akarod megnézni.
De az már nem nézés, ahogy rá tekintesz. Csodálat a javából.
Mást sem tudsz csinálni, mint csodálni őt. Őt bizony, nem a Napot.
Hiszen utálva szereted,
utálod határtalanul,
határtalanul szereted.
Utálva szereted, mikor kénytelen vagy elfogadni, hogy vesztettél egy vitában,
mikor kirántja kezedből az esernyőt, összecsukja, és már ketten álltok a szakadó nyári esőben.
Utálod határtalanul, amikor veszekedtek, és haragosan tekint rád, s te is rá, de ez sem igazi utálat, mert csodáljátok egymást.
Határtalanul szereted, amikor édes álomba ringatjátok egymást, s reggel karjaitokba zárva ébredtek fel,
s mikor ébren vagytok, és tudatotok kedvesetek nevét kántálja. Akkor szereted igazán.
Akkor fogod fel, hogy igazán szereted.
De általában te mindig;
utálva szereted,
utálod határtalanul,
határtalanul szereted.
Miisz Art 2014 | Doloren
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése