Adaptálunk vagy adoptálunk - Avagy a könyvek filmadaptációról

• Szerző: Doloren | Téma: cikk

Biztosan mindenki ismer legalább egy olyan könyvet, amely alapján már az évek során készítettek filmet. Ha jobban belegondolunk, rengeteg okot és érvet találunk arra, miért is jó ez, illetve miért nem. Megmásítják a történet alapszálát, kiegészítik azt, kitörölnek belőle részleteket?

Semmit sem tesznek ok nélkül.
Semmit sem tesznek engedély nélkül.
Ahogy az eddigi ismereteim mutatják, a rendezői munkákba van beleszólása az írónak is, sőt vannak esetek, amikor a két személy megegyezik. Ilyen például az Egy különc srác feljegyzései ( The Perks Of Being A Wallflower ), s habár azt hinné az ember, ilyenkor szinte teljesen megegyezik a kettő, de nem. Például ezen esetben van egy nagyon fontos, és pár apróbb eltérés a könyv és a film között. Ellenpélda pedig John Green, és a sokak által ismert Csillagainkban a hiba ( The Fault In Our Stars ), ahol én nem tapasztaltam eltérést. Úgy gondolom, hogy a filmadaptációk szélesítik azon kört, akik ismerik az adott alkotást.

Doloren - Utálva szeresd

• Szerző: Doloren | Téma: Érzelmes

Utálva szeresd, de határtalanul,

Utáld határtalanul, de szeresd.

Határtalanul szeresd, de utáld. 

Légy vele boldog éjeken, nappalokon át. Fonjátok egybe ujjaitokat, reméld, hogy a naplemente ma is többet rejteget magában, mint azelőtt és az előtt is. 

Mert te mindig vele akarod megnézni. 

De az már nem nézés, ahogy rá tekintesz. Csodálat a javából. 

Mást sem tudsz csinálni, mint csodálni őt. Őt bizony, nem a Napot. 

Hiszen utálva szereted, 

utálod határtalanul, 

határtalanul szereted. 

Doloren – Megszokás

• Szerző: Doloren

A buszon ültem. Minden reggel ugyanazon a buszon ültem. Minden reggel megláttam a fa mögül előbukkanni. Ekkor mindig előkaptam zsebemből a bérletet, felléptem az első lépcsőfokra, egy bájos mosolyt villantottam a sofőrre, és elindultam az apró folyosón.
Szemeztem a hellyel. Magára vonta tekintetemet, s a többi már nem is érdekelt.
Pedig mindig csak ketten utaztunk.
A férfi két megállóval utánam szállt fel. Ő is kiszemelte a saját helyét, ős sem törődött mással, csak lehuppant és folytatta a bámulást. A semmibe. Tekintetével ködösen nézte a távolt.
A buszon ültem egy átlagos hétfőn is.
Nem a saját helyemet néztem, nem azt választottam ki, amelyik szimpatikus volt. Ugyanolyannak láttam mindet, és akkor leültem a férfi helyére.