- Szerző: Katie | Téma: Gondolatok, érzelmes
A lány cipőjének kopogása törte meg csupán a csendet. Nem hozta zavarba egy picit sem, hozzá volt szokva. Hiszen mindig csend volt. A szél besompolygott a résnyire nyitott fehér ablakon, és meglibbentett néhány függönyt. Egy papír csapódott fekete cipőjének orrához, ami zörögve, s suhogva érkezett meg. A lány lassú, kecses mozdulattal hajolt le és felemelte, majd tovább sétált, mintha mi sem történt volna. Csakhogy célt váltott. Letelepedett a csarnok bal oldalán elhelyezett fehér fotelek egyikére, majd nyugodt tekintettel végigpásztázta az embereket. Egy ember nézett rá. Egy fiú, a csarnok közepén lévő könyvek közül. Mikor észrevette, hogy a lány is őt méregeti, szégyenlősen elkapta tekintetét, mintha egy kislány lenne, megtermett férfi létére. A lány a papírlapot méregette. Egy spirálfüzetből kiesett lap volt...
"Éreztem ahogy a könyv lapjai súrolják az ujjbegyeimet, és a levegőben terjedni kezd a régi lapok jellegzetes illata. Meg kell valljam sosem értettem miért olvashatunk könyveket. Természetesen nagyon örültem neki, de számomra ez olyan, mint amikor túl kevés csokoládé krémet raknak a sütibe. Tudjuk, hogy van és érezzük, hogy finom de annyira keveset adnak belőle, hogy nem tudjuk kiélvezni. Látjuk a szerelmet, a féltékenységet, a bűnöket, a bűnhődést, vezeklést, büszkeséget, gyönyört, barátságot. Mindent megmutatnak nekünk, csak mi nem részesülhetünk belőlük.