Katie - Ha szólhatnék

• Szerző: Katie | Téma: Gondolatok, érzelmes

A lány cipőjének kopogása törte meg csupán a csendet. Nem hozta zavarba egy picit sem, hozzá volt szokva. Hiszen mindig csend volt. A szél besompolygott a résnyire nyitott fehér ablakon, és meglibbentett néhány függönyt. Egy papír csapódott fekete cipőjének orrához, ami zörögve, s suhogva érkezett meg. A lány lassú, kecses mozdulattal hajolt le és felemelte, majd tovább sétált, mintha mi sem történt volna. Csakhogy célt váltott. Letelepedett a csarnok bal oldalán elhelyezett fehér fotelek egyikére, majd nyugodt tekintettel végigpásztázta az embereket. Egy ember nézett rá. Egy fiú, a csarnok közepén lévő könyvek közül. Mikor észrevette, hogy a lány is őt méregeti, szégyenlősen elkapta tekintetét, mintha egy kislány lenne, megtermett férfi létére. A lány a papírlapot méregette. Egy spirálfüzetből kiesett lap volt...

"Éreztem ahogy a könyv lapjai súrolják az ujjbegyeimet, és a levegőben terjedni kezd a régi lapok jellegzetes illata. Meg kell valljam sosem értettem miért olvashatunk könyveket. Természetesen nagyon örültem neki, de számomra ez olyan, mint amikor túl kevés csokoládé krémet raknak a sütibe. Tudjuk, hogy van és érezzük, hogy finom de annyira keveset adnak belőle, hogy nem tudjuk kiélvezni. Látjuk a szerelmet, a féltékenységet, a bűnöket, a bűnhődést, vezeklést, büszkeséget, gyönyört, barátságot. Mindent megmutatnak nekünk, csak mi nem részesülhetünk belőlük. 

Mormotákkal suttogó

• Kategória: Mese | Szerző: Katie

Négy évvel ezelőtt kezdődött minden. Hatalmas dombok közt baktattunk felfelé, mikor megláttam. Kicsi volt és szőrös. Elbűvölt fürge mozgása. Megpillantott, és két hátsó lábára támaszkodott, két mellső mancsát pedig felhúzta. Már láttam ilyen állatot. Talán az egyik tankönyvben. Hirtelen beugrott. Ez egy mormota.
Leguggoltam, hogy közelebb kerüljek a kis élőlényhez. Ekkor egy újabb rágcsáló jelent meg. Felmérte a terepet, majd újabb, s újabb mormota tűnt fel a színen. Talán félelmet kellett volna éreznem, vagy esetleg le kellett volna blokkolnom, hogy tömérdek állat kerít be, de nem. Csupán elragadtatva gyönyörködtem a csöppnyi szőrmókokban. Ahogy ott gubbasztottam egyre közelebb jöttek. Anya gyorsan fényképeket készített, hogy megörökítse a pillanatot.
Szerintetek ő is hall minket? - egy kis éles hangra figyeltem fel.
- Nem tudom .. - érkezett a válasz.
- Talán. - oda szaladt elém az egyik kis jószág, mely felől az előbb a hang jött. - Meg-ér-ted, a-mit mon-dok? - szólt hozzám lassan és tagoltan a szőrgolyó. Ijedtemben fenékre estem. - Hát úgy látszik megijesztettem. - nevetett gúnyosan. - Bu! - próbált megrémíteni.

A Fekete Teherautó

• Kategória: Horror
• Szerző: Katie

Egy kisebb városkában laktunk Wisconsinban, Milwaocee mellett. Maximum 25 fok volt, és az is csak a legmelegebb nyári napokon. Az eső jócskán esett, nagyjából mindig. Viszont én szerettem ott élni. Szerettem azt a hatalmas házat, a gyönyörű szép pázsitos kertjével.

Egy augusztusi napon, egy teherautó állt meg a házunk előtt. Kislányom szaladt be, hogy szóljon:
- Mama, bácsik keresnek téged! - mondta, s, mutatóujjamnál fogva húzni kezdett. Gondolkoztam, hogy kik lehetnek, majd kicsit ugyan megijedve, de hagytam, hogy Anne kirángasson a kapunk elé:
- Bácsik, itt van a mamám! - nézett fel két érdekes, fiatal alakra. A férfiak se szó, se beszéd sorban hordtak be hatalmas kőszobrokat az udvarra. Először csak utánuk kiabáltam, hogy mit képzelnek, mert az értetlenségtől mozdulni sem bírtam, majd utánuk futottam, hogy megtudjam mért ide hozták ezeket, és, hogy valószínűleg címet tévesztettek, de mintha a falhoz beszéltem volna, az alakok csak rendezgették a szobrokat. Hiába magyaráztam, hogy vigyék innen ezeket, még csak rám se néztek. Bepakolták sorban az összes szobrot, majd szó nélkül beültek a fekete teherautóba és távoztak. Én az úton álltam, és értetlenül bámultam a autó után, hosszas percekig. Mikor bementem a kertbe láttam, hogy Anne egy szobor előtt áll és beszél hozzá:
Olvasd tovább: