Ünnepi szösszenet

• Szerző: Flór

A színek pompás varázsa váltakozva világította meg kíváncsian fürkésző arcom, mely saját magát kémlelte egy kis piros gömbben, ami a karácsonyfa ágáról lógott, díszítve azt többi társával. Varázsa vonzotta tekintetem, és nem hagyta azt elszabadulni róla. Körülöttem mintha megállt volna az idő. Halkult fülemben a gyerekek zsivaja, és a felnőttek eszmecseréje. Eltűnt a szemem elől a nyüzsgő családi légkör, és figyelmem csupán arra az egy pontra összpontosult.

Fejtegettem, vizsgálgattam, mintha kérdésem lenne hozzá, vagy csupán gyönyöre nyűgözne le. De gondolataim hirtelen másfele terelődtek. A karácsonyfát körülölelő égősorok egy sora nem világított. Talán kiéghetett az egyik kis izzó, és az vitte magával a többit, kissé, bár alig észrevehetően, de pont elég szívfájdítóan elcsúfítva vele a fát. Mert ha hiányos a díszítés, akkor hiányos a fa is, a hiányos fa már nem lesz olyan szép fa, és a nem olyan szép fa az ünnepet is „nem olyan széppé” teheti. Bár ki lehet cserélni az izzót újra, mégis kellemetlen pont az ünnep alatt a hibákat keresni izzóról izzóra, a helyett, hogy ezeket még az előtt letisztáznánk, és csodás fényáradattal élvezhetnénk a karácsony minden pillanatát, hibák nélkül. Hisz csúnya dolog kiégett izzósorral díszíteni a fát.

De vajon valóban a fénytől függ a karácsony hangulata. Képzeljünk el egy fát, amin nincs semmilyen kivilágítás és semmilyen fény, csak a díszek lepik be. Néma gömbök, csendes szaloncukrok, melyek a gyermeki szívet még örömre sarkalja, de az idősödő embernek nem nyújt már akkora örömet. Mert az ő öröme a fényekbe rejlik. Találhat ő bármekkora angyalkát, bármilyen édességet a fán, ha nincs melengető világítás, nem ér semmit az ünnep. Jut is eszembe, mit is szimbolizál a karácsonyfa? Eddig áradoztam a díszítő elemekről és a fénysorokról, talán az ajándékokat is említettem, de valahogy a fáról nem volt szó. Pedig, elvileg ez mindennek a közepe.

A fa az, ami összefogja, és maga köré gyűjti mind a fényeket, mind a díszeket. E nélkül nem lenne értelme az ünnepnek, és nem is hatna úgy, mint egyébként. Végül is akkor a fának fontos szerepe van, nem de? De ha még is ennyire fontos vajon miért csak ebben az időszakban áll. Hisz akár egész évben díszíthetné a szobánkat, végül is elférne. Vagy lehet, hogy ez csak ennek az ünnepnek a különlegessége?

Hirtelen a mély elgondolkozásomból feleszméltem. Túlságosan belemerültem a fa fejtegetésébe, és észre se vettem, hogy közbe megterítettek a vacsorához. Egy utolsó pillantást vettem a karácsonyfára, és utána leültem az asztalhoz, visszatérve a gondolati világból a való világba. Éppen kényelembe helyeztem magam, amikor meghallottam kisöcsém kérdését, melyet nagyapámhoz intézett: ,,Papa, miért csak egyszer van karácsony az évben?”

Eszembe jutott a fánál tett utolsó gondolatom, elmosolyodtam és halkan válaszoltam nagyapám helyett: ,,Tudod, végül is, egy is bőven elég, a kérdés az, hogy meddig tartson…”

És bár a válasszal nem volt megelégedve, mégis sejtvén, hogy mást nem kap nyugton leült, és folytatta az evést.

Talán még érthetetlen, de lehet, hogy egyszer érthető lesz, és talán egyszer mindenki úgy fogja gondolni, mint én: Nem szabad hagyni, hogy minden fát csak a gömbök és az angyalkák díszítsenek, kell az izzó sor is, viszont ügyeljünk arra, ne csak karácsonykor, hanem egész évben, hogy ez a sor ne legyen sérült, ne legyen benne hiba, ne rontsa el az ünnepet. És ha ily csodás fát készítettünk, törekedjünk arra, hogy pompája és fénye ne csak ekkor varázsolja el szobánkat, ne csak három napig hasson ránk, hanem az év, és életünk minden percében és pillanatában legyen egy apró szikrája, mely elvarázsol, és szebbé, jobbá teszi az ünnepet és az életünket…